Egy hét a legendás Háromfai tározón

Egy hét a legendás Háromfai tározón

Így esett, hogy 2008 július végén, egy pénteki napon pontban éjfélkor a bepakolást követően nekiindultunk a több, mint négy órás útnak. Már jó előre kiterveltük az egészet és jó előre le is foglaltuk a hatos helyet magunknak, ahol egy negyven méter hosszú stég vezet a nádason keresztül a nyílt víz felé. Maga a stég a nádason át vezető folyosót leszámítva több mint 20 négyzetméter volt, tehát a három rod- pod kényelmesen elfért, sőt a bojlis ágyakat is kényelmesen el tudtuk helyezni, s a sátrakban csak akkor aludtunk, ha az időjárás rákényszerített bennünket. Szombat reggel már álltak a sátrak és minden a helyén volt. Következhetett a botok szerelése, a rod- podok összeállítása valamint egy hosszú tanácsakozás, ki melyen módszerrel indul és milyen halak ellen. Barátom Dávid mindkét botján házikészítésű bojlijával csalizott és etetett is, valamint halibut pelletet és tigrismogyorót szórt még kiegészítésként. Mindkét bojlit együtt gyúrtuk, így szembesülhettem vele, milyen nehéz is a több kg bojlimixből a halak számára ínycsiklandó kis golyókat varázsolni. A fizikai megterhelésen kívül még nagy fejtörést okoznak az egyéb alkotóelemek adagolása is. Az aromákat tekintve az egyik bojli squid- octopus (polip- tintahal) ízű lett, amely a háttérben enyhén barackos. A másik bojliba pepper- salami aroma került. Ami a végszereléket illeti, mindhárman no-knot riggel szereltük botjainkat, 100-120 g-os ólmokkal. Ők lead-core-t , míg én szilikon csövet használtam gubancgátlóként. Másik barátom, Attila gyári frozen(fagyasztott- tartósítószer nélküli) bojlikkal horgászott, illetve az első napokban rápróbált az amurokra, főttkukoricás etetésen, lebegtetett fűzött kukorica csalival. Mint kiderült, nem volt rossz választás, ugyanis már az első este beérett kukoricás etetése, s túránk első halát visítós kapás után akasztotta meg. Nagy meglepetésünkre egy 8 kg körüli tükrös vette fel az amuroknak felkínált csalit. Én mindkét botomra kukoricát szórtam, s szintén kukoricával csaliztam, ugyanis kizárólag amurt szerettem volna fogni. Vittem magammal néhény kg bojlit is, arra az esetre, ha nemjönnének az amurok, vagy ha nagyon jönnének, illetve hát egy bojlis túrán azért mégiscsak illik bojlival is horgászni!

Már az első este is pontyot fotózhattunk

Reggelre beért az én etetésem is, s hajnalban félkómásan szálhattam csónakba első háromfai halamért. Nagy meglepettségünkre ez is ponty volt, szinte ugyanakkora, mint az előző, csak ez pikkelyes. Az örömben egyedül én éreztem némi csalódottságot, mert számomra egy nagy amur jelentette volna azt az örömöt, amit barátaimnak a pontyok jelentettek. Dehát végülis pontyozni jöttünk ide, s beláttuk, jobb lesz, ha bojlira váltunk, ha igazán nagy pontyot szeretnénk fogni. Az első áttörést dávid barátom majd´ tíz kilós pontya jelentette, amelyet meglepő módon déli tizenkettőkor zsákmányolt, miután pop- up squid- octopus boiliera váltott. Ekkor már Atti is átcsalizta kukoricás botját, s bojlira várta a nagy pontyokat.

Az első háromfai halam

Egyedül én vontam meg makacsul a vállam, s nem álltam kötélnek. Főleg, amikor a stégre menet észrevettük, az előző nap lehajtott nádszálkat egy torpedótestű amur legeli. Innentől kezdve nem számított semmi, csak amurt szerettem volna fogni. Miután alaposan átrendeztem a bottartó állványok pozícióját, behúztam a nád széléhez. A víz mélysége valamivel több, mint 50 cm volt, így az 50 cm-es előkén meglebegtetett kukorica pontosan a lehajtott nádszálaktól 10 cm-re fityegett. De a várva várt hal elmaradt, s minden próbálkozásom ellenére nemtudtam amurt fogni. A horgon még nádcsomót is felkínáltam, de nemtudtam elaltatni az amurok gyanakvását, miközben a saját szememmel győződhettem meg arról, hogy az amurok a horgomtól csupán néhány centire legelésznek. Barátaim már pár pontyon túl voltak, s én még egy fél amurt se láttam. Talán a harmadik, vagy a negyedik éjszakán történt, hogy éjfél körül Dávid kapásjelzője fülsiketítő zajára riadtunk fel, s hárman indultunk a halért, amiről még nem is sejtettük, milyen gigantikus méretekkel rendelkezik. Gyönyörű tükrös volt a javából, a maga 15 kg-jával. Ő tigrismogyoró csalival lett becsapva. Mindenféle csalival próbálkoztunk, de rákellett, hogy jöjjünk, hogy nemis annyira a csali, mint a hely megválasztása a fontos. Egyszerüen jókor voltunk jó helyen. A mellettünk ülő horgászok sokkkal tapasztaltabbak voltak, de mégsem tudtak halakatt fogni.

Az első igazán komoly fogásunk, ami túránk legnagyobb hala lett a maga 15 kg-jával