Ha szeretnél a Halradar horgászportál társszerkesztője lenni, akkor jelentkezz a rekordlista@gmail.com e-mail címen. Kiből lehet társszerkesztő? Mindnekiből, akinek van ötlete az oldal továbbfejlesztésére, híreket, cikkeket írna a portál számára.
Az egész úgy kezdődött, hogy miután egy tikkasztó nyári napon a nemesócsai horgásztavon egyetlen mozdítást sem tudtunk kicsikarni, egy gondolat ötlött az eszembe. Már többször megesett velem, hogy a rafinált öreg pontyokat nem tudtam becsapni, pedig tudtam, hogy ott vannak a horog körül (folyamatosan erről árulkodtak túrásaikkal, fordulásaikkal), finomítottam a szereléken, kisebb csalit tettem fel, s láss csodát, egy potyka máris ráharapott. Gondoltam miért ne működne ez a bojli esetében is...
Bojliteszt
Az egyik botom kihúztam, s mielőtt visszadobtam, finomítottam némelyest a végszerelékemen s a hajszálelőkére már a ,,megcsonkított´´ bojli került. Eddig 20 mm-es frankfurti ízesítésű bojlit használtam, most pedig kb. 14 mm-esre faragtam. Egész, valamint félbevágott bojlival etettem egy nádsziget elé. A pontyok eddig is ott voltak, még a nádaszálaknak is nekiúsztak. Ez a változtatás meghozta a nem várt sikert, s rövidesen egy 11 kg-os pikkelyest fáraszthattam. A sikerre felbuzdulva másik botomat is átszereltem, s az etetésről mindkét bottal még több potykát is fogtam. A harmadik botomon 18 mm-es frozen BLB bojlit(monkey shit) kínáltam fel, s ezen a szereléken nem is változtattam semit. Egész végig érintés nélkül maradt. A horgászat után hetekkel sem hagyott nyugodni a dolog, mert nem egyértelmű, hogy a bojli méretének változtatása hozta meg a sikert, így egyeztettem kisebb ismerősi körömmel, s lefoglaltunk egy helyet szeptember végére. Sajnos a horgászatra csak 24 órát tudtunk szánni, ez idő alatt kellett letesztelnem a két végszereléket, melyek semmi másban nem különböztek, csak a horog és a bojli méretében. De még a horgászat megkezdése előtt egy kisebb tesztet végeztem el a csalikon, amely a következőből állt: Üvegpoharakba kb. 10-12 celsius fokos vizet öntöttem majd beléjük helyeztem a bojlit, a megfaragott bojlit és pelleteket. Ez utóbbit a kíváncsiság miatt, hogy az általam használtaknak mégis milyen az oldódási idejük. E tekintetben meglepődtem, mert a nagyméretű csalipelletek kibírtak a vízben 15 órát is, igaz ennyi idő után eléggé megviselten, de !egyben! feküdtek a pohár alján. Nem volt nehéz dolgom, csupán figyelnem kellett a bojlik viselkedését. A faragott bojli eredményességét abban láttam, hogy esetleg az aromák intenzívebben kerülnek ki belőle. De feltételezésem helytelen volt, ugyanis ugyanolyan ütemben bocsátott ki a két bojli aromákat. Sőt 15 órával a teszt kezdete után az egész- bojli körül jóval vastagabb aromafelhő keringett. Így hát azt feltételezem, hogy ha csak nem véletlenek sorozata volt az eset, a faragott bojli és a kisebb horog, tehát a finomabb szerelék miatt volt fogósabb, és nem pedig az intenzívebb aromakibocsátás miatt a faragott bojli. Végülis ez a magyarázat logikusabb, és lássuk be reálisabb, mint az aromás. Vegyünk példának egy átlagos nehézfenekezős horgászt és egy feederbotosat. Ha egyazon időben ugyanazon helyen horgásznak, valószínüleg a feederes fog több halat a finomabb szereléke miat, melyre a halak nem olyan gyanakvóak. Igaz ezzel megnöveljük kapásasink számát, azonban a fogott halak átlagsúlyát lecsökkentjük. Lehet, hogy a bojlizásban talán nem éri meg állandóan így horgászni, mert ott nem az összsúly a lényeg, hanem egy hal mérete, azonban szerintem ha süket a víz, finoman táplálkoznak a halak, mindenképpen érdemes rápróbálni. Fontos még tudni, hogy a természetben, a tó vizében teljesen másképpen viselkedne a bojli, mert olyan tényezők befolyásolnák, mint a víznyomás, áramlás és ki van téve a fehérhalak ,,csipkelődésének´´ is.
A bojlik fél óra után már elég intenzíven bocsátottak ki aromát
Másfél óra múltán tekintélyes aromafelhő keringett a bojlik körül
15 órával később a bojlik és a pelletek feldagadtak és a legnagyobb aromafelhő az egész bojli körül geringett
Most pedig lássuk, mi történt azon a szombati napon. Reggel hatkor már a horgásztó kapujában álltam és a halőrrel vitattam meg a pillanatnyi helyzetet. Egy kisebb incidens után végre sikerült elfoglalni helyünket. Az eredetileg lefoglalt helyünkre raktuk minden cuccunkat, utána pedig közölték, hogy rossz helyre ültünk, ugyanis ezt a helyet már valaki lefoglalta. Mondtam nekik, hogy igen, mégpedig én Rózsa névre, de ők csak szabodtak, hogy legyek szíves áttelepülni egy másik helyre, az sokkal jobb meg nagyobb is ott a tér. Hárman voltunk horgászok és látván az új helyünket, bizony beláttuk, a parti viszonyok bizony alkalmasabbak, mint emitt. Ígyhát áttelepültünk. Helyünkre egy szlovák úriember ült, aki csak azt hajtogatta, hogy azt a helyet ő foglalta le és nem pedig mi. Látni lehetett, a halőrrel jó viszonyba vannak. Ekkor világossá vált minden, hát innen fúj a szél! Végülis nem bántuk meg. A halőr elég rossz tippet adhatott a barátjának, mert egész nap egy mozdítása sem volt. És szinte senkinek. Csupán egy 14 és egy 12 kg-os potyka került szárazra. Az előző nap a mi helyünkön 37 ponyott fogott egy horgász egymaga. A legnagyobb 17 kg-os volt. És ma semmi. Mivel nem esznek a halak, esély nyílt elméletemet bebizonyítani. Hát neki láttam a kísérletezésnek. Elkészítettem a faragott szereléket, beetettem egy nádsarok mellé és harmadik botként nekiláttam a feeder felszereléséhez. A tartalmas etetőanyag becsúzlizása után elkezdtek jönni a kárászok, majd egyszercsak eltűntek a kishalak, és elkezdődött életem talán egyik legélvezetesebb feederezése kárászokkal! Szinte csak kilón felüli példányok, némelyik közel a kétkilóhoz.
Ilyen kárászok mellett unatkozhat az ember
A lehetőségeim határán belül legalább tíz fajta csalikombinációt kipróbáltam. Elámultam, midenre fogtam halakat. De a pontyok sehol. Abban reménykedtünk, hogy egy idő után ráállnak majd a pontyok az etetésre, de ez nem történt meg. Végül barátom egészbojlis szereléke talált gazdájára egy tőponty személyében. A bojli, a horog, az előke azonos volt az enyémmel. László, unokatestvérem párja igazán ügyesen a parthoz kormányozta a hetes tövest, és már szákolhattam is. Fotó, mérlegelés és mehetett vissza.
A hetes pikklelyes
Ez a ponty nyíltvízről jött. Ezután sokáig nem történt semmi, ezért egy új és meglehetősen fura kombinációt találtam ki. A feederbotos etetés szélére vetettem be a nyolcas horog, 10 mm- es squid- octopus boilie és három szem technopufi kombinációt. Nemsokára meglett az eredménye egy kishíján tíz kilós potyka személyében.
Hát, megérte kísérletezni, gyönyörű potyka lett az eredménye
És a szerelék, ami becsapta őt
Még estig egy hasonló méretű, valamivel nagyobb nyurgapotny esett áldozatul a bojlis etetésem széléről faragott bojlira. Sajnos a kép nincs meg, merrt nem az én fényképezőgépemmel lett elkészítve a fotó és még nem sikerült felvenni a kapcsolatot Bélával, aki szintén velünk pecázott. Ezen a három pontyon kívül és a kárászokon kívül más értékelhető esemény nem történt. Viszont nekem rosszullét miatt be kellett fejeznem a pecát este tíz óra körül. Laciék viszont reggelig maradtak, eredményük több, mint lehangoló volt. Nem fogtak semmit. Ígyhát nem bántam meg, hogy ezt a hűvös őszi éjszakát a jó meleg ágyikómban tölthettem. Végülis kérdésemre nem kaptam választ, így hát a feladat megmaradt jövőre.