Maconkai tavasz

Talán nincs is olyan horgász – hódoljon bármilyen módszernek - az országban, aki ne hallott volna Maconkáról. Elég ha csak a horgászújságokat a rekordlistáknál felütjük. Egyedülállóan népes halfaunát felvonultató, csodálatosan megalkotott és gondozott tórendszer. Bárhol és bármikor összeakadhat az ember egy-egy igazán szép hallal. Néhány alkalommal voltam még csak itt horgászni, ráadásul sosem ültem le ugyanarra a helyre, így távolról sem mondhatom, hogy megismertem a víz sajátosságait, az igazán eredményes fogás titkait. Minden eshetőségre felkészülve, bevetésre szántam (természetesen) rakós, feeder és bolognai botot. 10-estől 20-asig mindenféle zsinórt, jó pár horogtípust, úszókat, gumikat és mindenféle egyéb kelléket.
 
A „boló” … amikor 15-20 éve először mutatkozott be a nemzetközi nagyközönség előtt az olasz válogatott kezében, kevesen gondolták volna, hogy ilyen sikeres fogadtatásban fog részesülni a horgásztársadalomban. Kezdetben kizárólag az igazán mély, húzós folyók nagytestű halainak megfogásának speciális eszközének tartották, és még az élversenyzők sem érezték igazán eredményes és nélkülözhetetlen eszköznek. Az idő, és az egyre növekvő eladási statisztikák ezzel ellentétben azt igazolták, hogy egyre több versenyző és hobbyhorgász zsákjában lapulnak ezek a felgyűrűzött spiccbotok. Univerzálisan használható bármilyen terepen, bármilyen haltípusra. A legvadabb folyószakaszok harcos márnái megakasztásához éppúgy leülhetünk nyugodt szívvel, mint egy kis csatonára tavaszi bodorkázáshoz 6-os vagy 8-as előkével! Léteznek olyan leleményes horgászok, akik a szokásosnál nagyságrendekkel bentebb mártogatnak tökéletes pontossággal ezzel a bottípussal. Többnyire az erős, nagyhalas spiccbotokat gyűrűzik fel, így bátran bízhatunk a terhelhetőségükben. Egyetlen gyengéje a fák alatti horgászat, a vékony spicc azonnal eltörhet, ha dobáskor vagy éppen akasztáskor figyelmetlenül odacsapjuk. Horgászhelyünk kiválasztásakor feltétlen figyeljünk erre a problémára. Folyókon kívül potenciális vadászterep a bolóval a 4 métert is meghaladó állóvíz, ahol kis szélmozgásig hárompontos fix úszóval is problémamentesen és sokszor eredményesebben horgászhatunk, mint egy csúszóra szerelt waglerrel matchbottal. Az angol bottal kivitelezett hirtelen, suhintós dobásokat kerülni kell bolóval, a komótosabb, lágyabb mozgás a helyénvalóbb. Ha távolabbra, 20-40 méterre szeretnénk horgászni, akkor a lehetőségekhez mérten válasszunk vékony főzsinórt. Az úszóméretet is növelni kell, egy félgrammos úszót nem igazán lehet eldobni…Gyakran hozhat jó fogást, ha a spicc vagy rakós bot hatótávolságát túldobva, az eddig meghorgászott etetés szélére rápróbálunk. Természetesen ilyenkor nyugodtan köthetünk pici úszókat. A hosszabb, 8-10 méteres bolognaival sokan horgásznak rakósbotként, a spicc alatt, és alkalomadtán kiélvezik az orsó adta előnyöket – amikor kapitális méretű halat akasztanak, vagy éppen zsinórt adagolva pár méterrel továbbúsztatnak a messzebbre elsodródott csonti vagy etetőanyagon lakmározó halakért. Igazán nagy élmény ezzel a bottal halat akasztani, már a tenyeres keszegeknél is szép dolgozik, szinte minden rezdülését a tenyerünkben érezzük. Termetesebb halaknál az egész bot dolgozni kezd, nagy erőt fejt ki pusztán a hosszú bottest, és irányítani is nagyságrendekkel könnyebb, mint egy rövidebb pálcával. Tapasztalattal, türelemmel és egy kis szerencsével szinte bármit kipumpálhatunk vele a vízből.
 
Nagy előnye, hogy kis helyen elfér, gond nélkül szállítható felszerelt állapotban is. Gyakran viszem magammal olyankor is, ha tudom hogy nem fogok vele horgászni, de a horgászállás kiválasztásánál nagyon jól jön, mert pillanatok alatt végigpásztázhatom a vízmélységet. Persze ez csak olyan tavakon működik ahol van tér mászkálni és a legmegfelelőbb horgászhelyet kiválasztani, és nem 2 méterenként ülnek a sporik.  Jelen esetben, vastagabb zsinórral töltöttem fel az orsó dobját és egy 3 grammos belső zsinórvezetésű úszót szereltem, hátha érdemes lesz távolabb is próbálkozni...

A rakós tagjaiba kezdésnek 1.2mm-es gumit fűztem, ami még elég lágy a keszegfélék szájához, és nem verik le róla magukat, de már a szebb halakra is lehet valamiféle erőt kifejteni. 12/10 zsinórkombináció szintén efféle aranyközépútként született. Exner Carp Light úszót választottam, ez egy belső zsinóros típus, de nem a szokásos módon van megoldva a dolog, hanem egy kis csőben fut a madzag. Vastag karbonszár és műanyag antenna, már már brutálisnak mondható az úszó mérete. Rövidsége alkalmassá teszi a nagyon sekély vizek meghorgászására is. Én ugyan nem szoktam este rakózni, de az úszótestbe tökéletesen beilleszthető egy világítópatron. Főként pellettel, gilisztával és kukoricával terveztem a csalizást, ezért a vékonyabb antennás típusok nem működtek volna jól. 5 db egyforma söréttel súlyoztam ki, így gyorsan és egyszerűen változtathattam a csali viselkedését.

Milyen etetőanyagot válasszunk oda, ahol több mint 30 féle hal él ? Nehéz ügy, kétségtelen. Semmiképp sem akartam nagyon fajtaspecifikus etetőt keverni, hisz nem látok a jövőbe, és egyébként is a változatosság gyönyörködtet.

Alapként a Milo VIP Magicet választottam. Ez egy finom, apróra darált alkotóelemekből álló keverék, amelyet a fenéken táplálkozó halaknak szántak főként – ponty, kárász, dévér. Nincs semmiféle meghökkentő vagy különlegesen vonzó aromája, attól jó ami ténylegesen benne is van, finoman pörkölt olajos magvak. Kis részben tartalmaz jojózó alkotórészeket, amik mondjuk feederkosárban is jól jönnek. Sárga angolmorzsa is található benne nagyobb arányban a mohóbb és rámenősebb halak helyben tartására.

Az etetőanyag nedvesítésekor különösen ajánlott a fokozatosság, mert pihentetve meglepően sokat szív magába.

A víz már ugyan tartósan 10 fok felett van, de azért még távolról sem érte el a nyári melegségét, úgyhogy fekete pastoncinot kevertem a Magichez.

A robusztosabb falatokat, az előző nap Double CSL+Whisky aromába áztatott expanderpellet és csemegekukorica szolgáltatta amit csúzlival és csészével adagoltam folyamatosan.

Pontosabban még egy csali is bevetésre került, a VDE kukoricapellet, ami préselt csemegekukoricából készül. Annak ellenére, hogy növényi eredetű, viszonylag sokáig megőrzi eredeti formáját a vízben, és így ellenáll a kistestű halak rohamainak.

A horogra csonti, giliszta, kukorica és különféle kemény és puha pelletek kerültek.

Nagy reményekkel vágtam tehát neki a maconkai látogatásnak. Javában világosodott amikor a halőrháznál megtörtént a jegyváltás. Csodálatos fényekben játszottak a kisebb-nagyobb vízfelületek.

Előzetesen a nagyvízen, a gáti szakaszt szerettem volna meghorgászni, de mint kiderült ott most horgászverseny van, és szinte teljesen le lett zárva, a szabad területen pedig szinte egymást érték a hobbyhorgászok. A horgászverseny győztese 19 kg körüli eredménnyel mérlegelt.

III. tórészlet 2 sz. versenypálya szakaszon vertem tábort. Ez egy keskeny, hangulatos vízrész. A vízzel eláztatott parti füvezésben rengeteg halmozgás volt, megindult az ívás. Ilyenkor néha rengeteg halat lehet fogni, néha pedig szinte semmit. Rakóstávon 120cm körüli vizet mértem – jó lesz (?) Bedobtam 5-6 kétkezes gombócot a spicchez, és 10 méterrel bentebb is, feeder vagy bolóra. Csúzlival szépen megterítettem az etetőanyag szőnyegen, és horogra tűztem egy virgonc gilisztát. Tükör sima volt a víz, így jól megfigyelhettem az etetőanyagból kioldódó olajos magvak jelenlétét igazoló foltocskákat a felszínen.

Talán fél percig mélázhattam, amikor is határozottan megindult az úszó oldalra, megemeltem a botot, a gumi finoman megindult. Éreztem, hogy nem óriási halat akasztottam, így azonnal rövidítettem és néhány másodperc múlva szákoltam is az első szép kárászt.

Újracsaliztam és hajszálpontosan az előző kapás helyre toltam be a szereléket, párszor finoman megcincáltam a gilisztát, aminek megint kapás, és egy kárász lett az eredménye. Az kis etetőcsészét a bot végére pattintottam, és néhány szál egész és darabolt gilisztát raktam bele, amit hajszálpontosan az úszóra borítottam. Na ez az, amit máshogy nem lehetne kivitelezni!

Most nem cincálgattam, kivárásra játszottam, hisz biztos hogy előbb utóbb felkelti a halak érdeklődését ez a néhány szál csábító falat. Egy perc mozdulatlanság után az úszó lassan, de határozottan elmerült, bevágtam és a gumi az eddigieknél jobban megindult a bottagból. Ponty lesz, gondoltam magamban. Nagy kört kezdett leírni, nem túl erős, de határozott húzásokkal, hirtelen óriási tempóban megindult kifelé, szinte már a lábam alá szaladt be, alig győztem rövidíteni a botot.

Nem éppen az ilyen visszatörős görbülésekre tervezték, egyszer már így sikerült törnöm rakót. Szerencsére most nem volt semmiféle kritikuspillanat, rövidítés után továbbra is kitartóan, de már egyre kisebb intenzitással húzott. Mindenképp pontynak ítéltem, mert makacsul ragaszkodott a vízfenékhez, és nem akarta megmutatni magát. Néhány pici tiszteletkör után aztán vízfelszín közelébe került és megpillantottam a talán legszebb halszínt, a ZÖLDET juhéééé, egy compó! Megszákoltam, és a nap fényében gyönyörködtem a csodálatos színeiben. A szakállnélküli horog nem okozott neki semmi nagyobb sérülést, óvatosan visszaengedtem éltető elemébe. Remélem legközelebb is összehoz vele a horgászsors.

A botot nem dobtam vissza azonnal, picit élveztem a pillanatot, örültem a fogásnak, jobban mint egy 5-6 kilós pontynak vagy bármi másnak. Ismét gilisztát tűztem a horogra, és nagy reményekkel helyeztem a vízbe a szerelést. Hamarosan ismét jelzett az úszó, de egy szép keszeg kapta el a csalit, amit kicsit csalódottan nyugtáztam.

Sajnos több compó nem tisztelt meg a jelenlétével, de sebaj, majd legközelebb! A halak egyre finnyásabban kaptam, néha percekig kellett, szinte centiről centire végigtapogatnom az etetést, míg kicsikartam egy kapást. Változtatni kell a csalin, egy termetes csonti csokrot készítettem, amire semmi reakció nem volt. Jöhet a csemegekukorica, erre szinte azonnal egy határozott kapás. Megindul a gumi, pontynak érzem, és az is volt, még ha csak 25 centis is.

Csúzlival lövök egy komolyabb adag pelletet és csemegekukoricát, hátha egy pontycsapat tévedt be reggelizni. Rásandítok a közelemben lévő 1.6os gumira és a 18as zsinórból készített szerelékekre, gondolatban már látom is, hogy néhány erőteljes szakítás után felszerelem ezeket a kajak cuccokat. A pontyok itt vannak fogok is 5-6 darabot, de sajnos mind pár centivel a méret alul marad, jól küzdenek, de a 10es előke bőven elegendő a megzabolázásukhoz. Köztük beékelődik néhány szebb kárász, bizonyítván, hogy ők gyakran bandáznak együtt.

A kukorica nyerő csalinak bizonyul, de a szilikon karikára tett epreshalas és kukoricás VDE pelletre is vannak kapások.

Meglepő módon a puha, horgospelletre alig, a csontira pedig egyetlen kapásom sem volt! A szél néha nagyon felerősödött, és a fogások is visszaestek nagyon. Nem tudom, hogy azért e mert a kis vizet nagyon felkavarta, vagy csak én nem láttam olyan jól a kapásokat a nagy hullámokban, vagy éppen valami ragadozóhal portyázott e arra és ezért tűntek el időről időre a halak…ez már örök kérdés marad, mint oly sok minden egy horgász életében J Néha megpróbáltam vízközt is felkínálni a csalikat. A csúzlizott kukorica, de főleg az expander pellet, nagyon lassan süllyed alá vízbeérkezéskor, és bíztam benne, hogy feljöttek rá a halak. Pár alkalommal volt is kapásom, de többnyire itt sem találtam zsákmányt.

A szél elcsendesedésekor bolóval rádobtam a távolabbi etetésre, de nem volt igazán eredményes. Feederrel is próbálkoztam, már 50 méteres dobásokkal is, de ez sem hozott sok halat. Talán ha az etetés egészét bentre koncentrálom akkor…bár kitudja, lényeg hogy a rakós bothoz rendre visszatértem. A hajnalinál ritkábban, de voltak kapások, és szép keszegféléket sikerült akasztani, néha egy-egy kárásszal tarkítva, Meglepő módon kicsit nem jöttek, mind szép tenyeres vagy nagyobb volt. Elfogyott az etetőanyag, elfáradt a hátam, kifújta a szél a kezem, és a halak is egyre ritkábban kaptam – elérkezett az idő a pakolásra.

A kapitális halak ugyan elkerültek, és a kisebbek sem jöttek zsinórban, megtöltve a szákot, mégis nagyon jól szórakoztam, az idő is jó volt, ezért jókedvűen szereltem össze a felszerelést és nézegettem hazafelé a fotókat.

Viszlát legközelebb Maconka!

Írta: Tóth Milán (Tourbillon Bag'emes briganty)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.