| | Főoldal : A viza, és helyzete Magyarországon |
A viza, és helyzete Magyarországon
2010.11.11. 21:26
Magyarország halfaunája folyamatosan változik, egyes őshonos fajok mára már teljesen eltűntek, mások az ismeretlenből kerülnek elő. A kutatások előrehaladtával egyre többet tudunk meg a vizeinkben élő halpopulációról. 1887-ben Herman Ottó 59, 1966-ban Berinkey László 70 faj létezését jegyezte le. A 2000-es adatok már 88 halfaj jelenlétét rögzítik vizeinkben időszakos vagy állandó jelleggel. A viza, és helyzete Magyarországon
A viza (Huso huso Linné) a porcos halak osztályába, tok alakúak rendjébe és a tokfélék családjába tartozó halfaj. A rendszertani besorolást követően ismerkedjünk meg e halfaj néhány külföldi nevével. Angolul „great sturgeon”, németül „Hausen”, franciául bélouga, olaszul a „storione attilo” névre hallgat.
Viza ( Huso huso Linné)
A viza a többi tokféléhez képest vaskosabb, mozgása lassabb. Feje nagyméretű, az orr kúpos, hegyes, amely az „öreg” példányok esetében megrövidül és puhává válik. Alsóállású, húsos, nagy szája van, amelyet 4 db bajuszszál ékesít. Ezen bajuszszálakat, ha hátrasimítjuk, akkor elérik a felső ajkat.
Megfigyelhető a nagyméretű alsóállású száj, a 4 bajuszszál és a hegyes orr, mely a fiatalabb példányok ismérve.
Tokfélék családjának megfelelően a farokúszója részaránytalanul osztott. Háta és testének felső része hamuszürke, oldalai szürkésfehérek, hasa pedig szennyesfehér színű. Testén vérteket visel, amelyek egy része a bőrbe ágyazottan helyezkedik el. A vértek az idősebb halaknál márcsak részben ismerhetők fel. Hátvértjeinek száma 11-16, az oldalvérteké 52 - 74, a hasvérteké 11 - 17.
Korai időszakában jól megfigyelhetőek a vértek.
A Fekete-, az Azovi- és Kaszpi – tengerben őshonos. Ezen tengerekbe ömlő folyókba vándorol ívni. Szaporodása tehát folyókban történik. Március és május között gondoskodik a fajfenntartásról. Ikrája 2,5 – 3 mm átmérőjű, egy nőstény néhány százezer és akár hétmillió közötti ikrával rendelkezik. Ez az, amiért számos országban gazdasági jelentősége van, többek között Oroszországban, Iránban, Romániában meghatározó a viza ikrájával, a kaviárral való kereskedés. Érdekes és elgondolkodtató, hogy egy 2002-es adat szerint Svájcban az Iránból származó vizakaviár 1 kilogrammjáért 9800 frankot adtak, ami akkor megfelelt kb. 1,5 millió forintnak!
Növekedése változó ütemű. Kezdetben, az első négy évben gyorsan fejlődik, majd ezután növekedése lelassul. Az ivarérett viza testsúlya általában 30 kg és 80 kg között ingadozik, míg testhossza 2 m és 3 m között változik. Azonban ennél jóval nagyobbra is megnő. Előfordulnak 6-9 m hosszú és akár 1,5 tonna súlyú vizák is, ezzel méltán kiérdemelve az Európa legnagyobb, édesvízében élő hala címet (Europe’s Largest Freshwater Fish).
A viza Magyarországon természetvédelmi oltalom alá esik, eszmei értétkét 10.000 FT-ban határozták meg, azonban ennél sokkal "többet ér".
Óriás méretű viza a kikötőben.
A vizával való megismerkedést követően térjünk át ezen halfaj magyarországi vonatkozására, hiszen egy időben Magyarországon is gazdasági jelentőséggel bírt.
Herman Ottó 1887-ben a következőket írta A Magyar halászat kézikönyve című, máig kiemelkedő fontossággal bíró művében:
„ A viza, a magyarság őrhala, mint tudjuk, a magyar történet szempontjából is nevezetes hal. Mint a Fekete-tenger lakója, jó halászok bemondása szerint az első sereg márcziustól május végéig vonul fel a Dunába, a második sereg augusztustól deczemberig. Régente, a midőn ez a valóságos óriás még szerette a magyar vizeket, az érkező sereg olyan volt, hogy a víz duzzadozott tőle s oly számmal került a szárazra, hogy nemzetgazdasági fontosságot öltött.”
Ebből a kis részletből is jól kivehető, milyen hatalmas mennyiségben fordult elő a Duna magyarországi szakaszán. Már 1887-ben is, Herman Ottó szerint, a viza megfogyatkozott az országban. A 30 kg-os viza volt a legkisebb ekkoriban vizeinkben, a 2 métermázsás (egy métermázsa 100 kg) ma már bámulat, írta mindezt 1887-ben. Az ezt megelőző időszakban azonban 7-8 métermázsás példányokat is regisztráltak. Az orosz PALLAS szerint Oroszországban 14 métermázsást is fogtak!
Egy viza a régi időkből …
A folyószabályozások hatásaként mára teljesen eltűnt a hazai vizekből. A Vaskapunál létrehozott két vízlépcső megakadályozza a felső szakaszra történő feljutását. A Duna-deltában pedig hálólabirintusok állják az útját. A források szerint az utolsó vizát Magyarországon 1987-ben fogták a paksi Duna szakaszon, testhossza 3 méter, súlya 181 kg volt.
Példaértékű, ami Magyarországon történt ez év (2010) szeptemberében. Vizát telepítettek a Dunába. Magyar és román szakemberek együttműködésével, a Viza 2020 program keretében került sor a telepítésre. Először szeptember 19-én helyeztek ki kilencvenhét hazai nevelésű, jelölt vizaivadékot a Dunába, majd szeptember 22-én a Duna szigetközi szakaszába került kihelyezésre 50 db ivadék.
A telepített vizák, a hátúszójuk alatt két centis, narancsszínű, egyedi számmal ellátott haljelet hordoznak. Azokhoz, akik kifogják ezen halakat, a szakemberek kérése, hogy fényképezzék le és a jellel együtt helyezzék vissza a folyóba, a fotót pedig küldje el Pannonhalmi Miklósnak, a viza2020@freemail.hu e-mail címre.
Azonban ez a vizatelepítés a jelenlegi állapotok között csak példaértékűnek tekinthető. Hiszen tudjuk, hogy a viza alapvetően tengerben élő halfaj, csak szaporodni vándorolnak azon folyókba, amelyek elérhetők számukra. Elengedhetetlen, hogy a Vaskapu vízlépcsőrendszere a tokfélék számár átjárható legyen, például hallépcsők létesítésével megoldhatóvá válna az átjárhatóság. Másodrészt a tokfélék ívóhelyeinek helyreállítása is szükségessé vált.
Számos külföldi példa van a tokfélék sikeres visszatelepítésére. A legtöbb esetben hallépcsők építése volt az, ami megteremtette a tokok létezéséhez szükséges feltételeket, tehát úgy tűnik, a módszer megvan, hallépcső létesítése szükséges a Vaskapunál. A remények még élhetnek, a jövőben valamikor talán újra megtalálható lesz a pesti Duna szakaszon a viza, mint a Herman Ottót megelőző időkben.
Írta: Jakus Ádám (Halradar horgászportál)
Képek: www.google.com
Felhasznált szakirodalom:
Herman Ottó: A Magyar halászat kézikönyve I-II. (Homonnai Kiadó, Nyíregyháza 2008)
Pénzes Bethen: Halaink (Osiris Kiadó, Budapest 2004)
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Update 1.1:
" Szerb halászok visszafogtak, beazonosítottak, majd útjára engedtek egy Magyarországon keltetett, speciális haljellel megjelölt és a Dunába telepített vizát, több száz kilométerre Ercsitől, a telepítés színhelyétől, a Vaskapu környéki Al-Dunán." - tehát elindultak a Fekete - tenger felé a 2010-es év szeptember-október-novemberében telepített vizák. (a szerk.)