Nagy víz halat hoz, avagy áldás az áradás

Nemcsak a Kárpát – medencében, hanem nagyobb folyóink (Tisza, Duna) vízgyűjtő területein is csapadékos időszak volt tapasztalható, aminek következtében folyóink vízszintjei koránt sem voltak átlagosak. Átlagos alatt a folyó mederben maradását értem. Tavasszal és a nyár folyamán is tartósan magas vízállás volt tapasztalható a Tiszán, aminek következtében megfelelő körülmények teremtődtek halaink sikeres ívásához.

A körtvélyesi Holt  Tiszán lévő csapadékmérő 2010-10-11-ig 720,5 mm-t regisztrált. (adatok forrása: ATIKÖVIZIG)

forrás: EUMET

Azonban mielőtt még tovább haladnánk az ívás és a halszaporulat mentén fontosnak tartom, hogy térjünk vissza kicsit a cím boncolgatására. Azt állítom, hogy áldás az áradás, ez természetesen a halak szaporulata és a holtágak, élő vizeink hallal való „feltöltődése”, árterek megújulása szempontjából megvilágítva van így. Mindenkiben elevenen élnek a nyári momentumok, amikor Észak – Magyarországon a helyzet fokozódott: Felsőzsolcát elárasztotta a Sajó, áradt a Bódva, a Hernád. Természetesen ezen embereknek az áradás átokként él emlékeikben, minthogy áldásként. Olyan pillanatok voltak ezek az események, amik példátlan összefogást eredményeztek a helyiek megsegítése érdekében. Ezek a pillanatok megmutatják az emberek összefogásra való hajlamát, segítőkészségét. Létezik a mondás, hogy egy országot a törvényei száma alapján meg lehet ítélni, ezek alapján az adományok és az összefogók száma alapján szintén megítélhetünk, és helyzetünkhöz képest elkönyvelhetjük, hogy jó úton vagyunk.

Aktualitásnak nem tudok ellenállni és muszáj szót ejtenünk az október 4-én a Magyar Alumínium ajkai timföldgyárának vörösiszap – tárolójánál történt gátszakadásról. Szerencsére a katasztrófa nappal történt és nem este, még belegondolni is félelmetes mi történt volna, ha az embereket éjszaka, álmukban éri a katasztrófa. A katasztrófában nyolcan haltak meg, 120-an megsebesültek. Mindenki, aki tud segítsen a károsultakon, hívja a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat (hívásonként 250 Ft-tal támogatod a károsultakat) vagy a három nagy telefonos szolgáltató által indított 1749-es számot (hívásonként 200 Ft-tal támogathatod a károsultakat).

A következő oldalon további támogatási lehetőségekről tájékozódhatsz:
http://jegjelen.blogter.hu/437033/adomanyozasi_lehetosegek_a_vorosiszap-_karosultak_szamara

A gátszakadás nem múlt el ökológiai katasztrófa nélkül. A 11-12-es pH nem kímélte a környezetet sem. A Torna és a Marcal folyó teljes élővilága kipusztult az erősen lúgos szennyeződés következtében. A lúgos kémhatás savas anyaggal közömbösíthető, a gyors beavatkozásnak köszönhetően a Duna élővilága megmenekült, bár a fővárosi szakaszon is észleltek halpusztulást a horgászok. Mindenkiben felvetődhetnek a tiszai cianid szennyezés képsorai, amikor a Tisza élővilága megsemmisült.

Halpusztulás a Marcalon. (index.hu)

Halászok és horgászok szedték össze a tetemeket. (index.hu)

A Tisza meglehetősen hamar, a szennyezés mértékéhez képest gyorsan regenerálta magát és visszatért az élet, megjelentek az alsóbb rendű vízi majd a felsőbb rendű vízi élőlények és a halfauna is felépült, tehát van remény, hogy a Marcal is újjáéled és élettel telik meg belátható időn belül.

A kalandozásokat követően térjünk vissza a címben megfogalmazottakra. A halak életciklusai a hőmérséklet függvényében változnak fajtól függően. Vizeink hőmérséklete az őszi, téli időszakban lehűl, amely a halak testhőmérséklet-csökkenését eredményezi, ennek következtében anyagcseréjük lelassul, táplálékfelvételük drasztikus mértékben lecsökken. Tavasszal, vizeink melegedésével aktívvá válnak és rohamos táplálkozásba, fehérjebevitelbe kezdenek és megkezdik az ívást, az utódokról való gondoskodást. Megállapítható tehát, hogy a halak élete ciklikus.

Ebben az időszakban a folyók az ártérben voltak, medrükből kiléptek, így kiváló körülmények teremtődtek a szaporulatra, az ikrák lerakására. Például a ponty a 18°C - 20°C körüli vízben dönt úgy, hogy a természet csodálatos fajfenntartó-képességének hatására szaporodni kezd.   Ezt követően elkezdődött az ikrák fejlődése, ezeknek bizonyos részét a ragadozók megették, egyéb ártalmak érték őket, de hatalmas mennyiségű ivadék jelent meg a vizekben. A folyó visszahúzódását követően az ivadékok egy része nem tudott visszamenni a fő ágba, holtágba, az ártéren lévő mélyedésekben, kubikgödrökben maradtak. Akik a nyár eleji – közepi időszakban kilátogattak ilyen területekre, azok láthatták, hogy itt valamit tenni kell, nem hagyhatjuk, hogy ennyi ivadék elpusztuljon a kubikgödrök kiszáradását követően. Szerencsére számos szervezet, halászati társaság, horgászegyesület akciókat szervezett és az ivadékok döntő többsége visszakerült a mederbe és elkezdhette további fejlődését a kifejlett egyeddé válás útján.

Nyár végére az ivadékok már a kezdeti mérethez képest jelentős növekedést mutatnak és a víz hatalmas foltokban feketélett az ivadékok tömegétől. A vízinövénnyel benőtt helyeken a víz felszínén a különböző vízi flórának köszönhetően a víz beszélt, „cuppogtak” a halak, különös élmény hallani, miként a víz megszólal … Ez az ivadékmennyiség nagyban meghatározza a következő évek halfogási mutatóit, halaink mennyiségét. A nagy víz azonban nemcsak az ívásnak kedvez. Az árterek élővilága is meghálálja a víz jelenlétét sokféleségével.

Az ilyen helyeken „beszélt” a víz …

A nagy víz azonban halat is hoz. Az élő folyóról a hal beáramlik a holtágakba és minden jel szerint ott is maradnak, természetesen ki is mennek, de a be is kimenő arány a bemenő felé tolódik és nem kis differenciával. 2004-ben is hasonlót tapasztalhattunk a nagy víz meghozta a halat a holtágakba, felpezsdült az élővilág.

Gondoljunk bele milyen halbőségekről olvashatunk a folyószabályozásokat megelőzően, amikor nem voltak gátak közé szorítva a vizek és felfoghatatlan mennyiségi, kiváló ívó hely állt a halak rendelkezésére. Az élhető terület a szabályozásokkal lecsökkent, a folyók már nem ott folytak, ahol szerettek volna, ezáltal a halak sem tudnak ott ívni, mint mindezek előtt. Egy-egy nagyobb áradást követő tartósan magas vízszint talán valami emlékeket ébreszthet ezekben az ember számára kiszolgáltatott élőlényekben.

Azonban ennek az időszaknak volt egy negatív hatása is a horgásztársadalomban, a tartósan magas vízállásnak köszönhetően a folyókon, a folyókkal összeköttetésben lévő vízterületeken a horgászat időtartama nagymértékben csökkent éves szinten, nehezen vagy egyáltalán nem volt lehetőség a horgászatra a nagy vízállás idején, de azt hiszem ez az áldozat, amit nem önként hoztunk, hanem a természet kényszerített rá megérte a keserűnek nem nevezhető keserűséget. Fontos, hogy nem önként hoztuk, hanem a természet irányítása alatt történt, mert ha belegondolok, hogy ha önként kellene ilyen döntéseket meghoznunk, akkor gyötrelmes körülmények uralkodnának, mert az emberi gyarlóság hihetetlen mértékeket ölt napjainkban, de a földanya ezt megoldja helyettünk és gondoskodik vizeinkről, erdőinkről, magáról a Földről, gondoskodj Te is annyival, hogy megvéded a természeti érteket!

Óvd a természet értékeit!

Írta: Jakus Ádám (Halradar horgászportál)
Képek: index.hu, EUMET, J.Á

## Copyright @Halradar horgászportál ##

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.