Mélységmérés rejtelmei

Tapasztalataim szerint nagyon sok horgász számára idegen magának a mélységmérésnek a folyamata és megkérdőjelezik hasznosságát. Horgászversenyeken láthatjuk, hogy a neves versenyzők, bajnokok gyakran ezzel töltik a felkészülési idejük nagy részét, hogy minden szereléken pontosan és precízen beállítsák a mélységet.

A mélységmérés folyamata rendkívül egyszerű, különösebb többletköltséget sem jelent a horgász számára. Fenékmérő ólmoknak számos fajtája létezik (kúp alakú, béka, stonfo) melyekhez horgászboltokban könnyen hozzájuthatunk, de az ügyesebb horgászok otthon is elkészíthetik, így is csökkentve a költségeket.

kúp alakú, parafával ellátott	béka típus	stonfo

        
Miért van szükségünk mélységmérésre? Mélységmérés során könnyen fel tudjuk térképezni a meghorgászni kívánt területet. A mederviszonyokat megállapíthatjuk, sőt a meder aljzatának minőségéről is kaphatunk információkat, továbbá az akadók helyzetét is meghatározhatjuk, megtalálhatjuk a töréseket, amelyek haltartóként működnek. A bedőlt fák is kitapogathatók, amelyek szintén haltartóként funkcionálnak. Ezen felül az sem elhanyagolható tényező, hogy tudni fogjuk, hová juttatjuk be a nagymennyiségű etetőanyagot. Mélységmérés nélkül nem kapunk információt az akadókról, víz alatti növényvilágról, így az is könnyen előfordulhat, hogy egy hínáros aljzatra etetünk, amit könnyen beláthatunk, hogy nagy mellélövés, etetőanyag veszteség.

A fenékmérő ólmot típustól függően többféleképpen rögzíthetjük a zsinóron, horgon. A kúp alakú ólmoknál az alsó részen parafa vagy szivacsborítás található, ahová a horgot beakasztjuk, így gátolva meg a mélységmérő elvesztését. A stonfo mélységmérőjében egy kis gomb megnyomásával bújik elő a műanyag kerettel ellátott klips, ahová a horgot beakaszthatjuk. A béka típust pedig könnyedén a horogra csíptethetjük. Fontos, hogy csak olyan mélységmérőt használjunk, amely a damilt és a horgot a művelet során nem károsítja.

Állóvízen a kisebb (5-10-15-20 gr) méreteket, míg folyóvízen a nagyobbakat (20-30-40 gr) válasszuk. Az iszapos talaj könnyen érzékelhető. Az ólmunk ebben az esetben az iszapba süllyed, ami kiemelésnél egy viszonylag erős ellenállásként jelzi a horgász számára, hogy a mederfenék „puha”, könnyen áthatolt rajta az ólom. Kavicsok jelenlétét apró koppanásokból fogjuk tudni megállapítani.

Amennyiben előzetesen tudjuk, hogy a vízterületen akadók találhatók, akkor érdemes egy jóval gyengébb előkét feltennünk, mint amivel horgászni szeretnénk, mert ekkor a mélységmérő beakadhat az akadóba és mivel az előke jóvalta gyengébb, mint a főzsinórunk, így csak a horgot és az ólmot veszítjük el, a szerelékünk viszont megmarad, előkecserével újra horgászatunk vele.

Van, amikor már a felszínen látszanak az akadók, azonban ez nem mindig van így.

A mélységmérést végezzük kellő időráfordítással és ne ennek a folyamatnak szánjuk a legkevesebb időt, hiszen ez legalább olyan fontos, mint az etetőanyagunk összeállítása, a megfelelő szerelék elkészítése. Átbújtattuk a horgot a mélységmérő fülén, ezután beakasztottuk a parafa/szivacs borításba. A botot tartsuk mindig egyenesen , amikor belendítjük az ólmot a vízbe, hiszen így kapunk pontos mérési eredményt. Lendítsük be, amilyen messze csak bírjuk, majd pumpáló mozdulatokkal hozzuk egyre kijjebb. Ezzel azonban csak a velünk szemben lévő területről kapunk mélységi és mederfenéki információt, ezért jobbra és balra is tapogassuk ki a mederfeneket, nézzük meg az aljzat milyenségét, próbáljunk töréseket keresni, amiket a halak előszeretettel felkeresnek. Azáltal, hogy minden irányban elvégeztük a „letapogatást” a fejünkben összeáll egy kép a mélységről és a mederviszonyokról, ezt felhasználva el tudjuk dönteni, mit és hogyan akarunk a későbbiekben csinálni. Válasszunk egy egyenletes területet, ami lehet egy minimális terület is, ez is elegendő a sikeres horgászathoz.

A mélység ismeretét és a mederviszonyok alakulását felhasználhatjuk a későbbi horgászatoknál kiindulásként, azonban minden horgászat előtt végezzük el a gondos mélységmérést. Egy nagyobb vihar, egy áradás átrendezheti a mederviszonyokat és ami az előző peca alkalmával kedvező és jó hely volt, sok halat adott, az már lehet, hogy teljesen kihaltnak fog tűnni és nem fogjuk tudni, hogy mi ennek az oka. Ha a halak a horgászat közben hírtelen „eltűnnek”, akkor is mérjünk újra feneket, kezdjük ezzel a vizsgálódásunkat.

Megtaláltuk a megfelelő mélységet, akkor ezt valamiként jelölnünk kell. Legegyszerűbb módon úgy járhatunk el, hogy egy filccel a boton megjelöljük, hogy hol van az úszónk. A jelet meghúzhatjuk az antenna tetejénél vagy aljánál is, tetszés szerint variálható, csak tudjuk mikor melyik jelölési módszert alkalmaztuk. Zsinórjelölő filccel is megjelölhetjük, ha rendelkezésünkre áll ez az eszköz. Másik módszer, hogy pelletek rögzítésére alkalmas szilikongyűrűt teszünk a botra és oda húzzuk, ahol az antenna található. Használhatunk még befőttes gumit is. Azonban vigyázzunk, hogy a szilikongyűrű és a gumi ne csússzon el és ne mutasson a számunkra valótlan adatokat.

Azokon a helyeken, ahol a mederfenéken kövek találhatók jó módszer, ha a mélységmérő ólmunkba, amelynek alja szivacsos vagy parafa borítású, elhasználódott vagy törött úszók carbon antennájának darabkáit beleszúrjuk, így még jobban tudunk vele tapogatni, továbbá, ha beakad a kövezésbe, akkor a carbondarabkák letörnek és a szerelékünket ki tudjuk venni sértetlenül.

Köves, kavicsos mederviszonyokat sejtető parti kép.

Beállítottuk a szereléket, ekkor próbáljuk ki mindenképpen üres horoggal, nézzük meg hogyan viselkedik, hogy áll az úszó.

Remélem sikerült a fenékmérés fontosságára felhívnom a figyelmet és egyre többen kezdik majd ezzel a horgászatot és hasonló rutinná fog válni, mint a haltartó elhelyezése vagy a szák kinyitása.

A kezdetekkor még nem igazán fogjuk tudni, érezni, mit is találunk igazán a mederfenéken, de néhány mérés után már, amikor kezdünk ráérezni egyre jobban feltudjuk majd térképezni a területet. Még egyszer újra kiemelem, hogy a mélységmérés során ne csak a közvetlen előttünk levő területe tapogassuk le, hanem jobbra és balra is tekintsünk ki és ne csak a kedvenc botunk távolságába horgásszunk, hanem amennyiben találunk egy medertörést, akkor azt horgásszuk meg, hiszen az ilyen helyek természetes haltartóhelyként működnek! Remélem, aki eddig nem mérte meg a mélységet és nem jutott mederinformációkhoz az ezt követően megteszi és sikeresebbé, eredményesebbé válik.

Írta: Jakus Ádám (Halradar horgászportál)
Képek: Internet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.