Az év hala 2012: Aranykárász

A Magyar Haltani Társaság immáron harmadik alkalommal szavaztatta meg az év halat, ez alapján az aranykárász lett a 2012-es szavazás győztese. Ismerkedjünk meg közelebbről e napjainkban igen ritka halfajjal.

Az év hala szavazás eddigi győztesei:

• 2010: nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
• 2011: kősüllő (Sander volgensis)
• 2012: aranykárász (Carassius carassius Linné)

Hazánkban a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása előtt az Alföld jelentős részén gyakran előforduló halfajként tartották számon. Napjainkra azonban a természetföldrajzi átalakulásoknak (melyek nagy része antropogén hatású) és az ezüstkárász elterjedésének hatására állománya jelentősen lecsökkent. Feltehetően a jelentős mennyiségben elterjedt ezüstkárász szorítja ki élőhelyeiről, amely sokkal életképesebb. Nemcsak a Magyar Haltani Társaság szavazásán, hanem a német sporthorgász szövetség és az osztrák testvérszervezet 2010-es voksolásán is elnyerte az év hala címét, ezzel is felhívva a figyelmet a faj veszélyezettségére.

A köznyelvben számos elnevezése ismert: aranykárász, kárász, karics, magyar kárász, széles kárász, cigánykárász.

Aranykárász (Carassius carassius Linné)

Szája enyhén felső állású, bajusza nincs. Háta sötétzöld, barnászöld. Színezete élőhelyének függvényében változhat. Mocsarakban egészen sötét, szinte feketévé válik, ezen egyedeket nevezi a népnyelv cigánykárásznak. A hátúszó a pontyhoz hasonlóan bognártüskével kezdődik, melynek fogazat sűrű kb. 25. Ezüstkárász esetében a bognártüske fogazata ritkább, így elkülönítési bélyegként felhasználhatjuk ezt az eltérést.

Aranykárász és az ezüstkárász bognártüskéjének fogazata. (aranykárászé sűrűbb)

Oldalvonala mentén 32-35 pikkely található. Farokúszója lekerekített. Hasa sárga, az első kopoltyúíven 26-31 tüske található.

Élőhelyeiből kifolyólag nagyon szívós halfaj, az oxigénben szegény vizekben is tökéletesen érzi magát, vészhelyzet esetén a légkör oxigéntartalmát is képes hasznosítani. Hideg napokon a partra kitett egyedek több óráig is életben maradnak.

Táplálkozására jellemző, hogy élete nagy részét az iszap túrásával tölti, csak tavasszal és nyáron közelít a víz felszínéhez. Alsóbbrendű rákokkal, csigákkal, kagylókkal, vízi rovarokkal, férgekkel, friss növényi hajtásokkal táplálkozik.
Különösen a sekély, nyáron felmelegedő, vízi növényekben dús lápokban, mocsarakban, holtágakban érzi jól magát, tipikus állóvízi halfaj.

„HECKEL a Fertőből, Balatonból, a budapesti Ördög árokból és Erdélyből hozta fel; PETÉNYI a Vág mellett előforduló állóvizekből, a Velencei tóból s a Dunamenti tóságokból említi; én (Herman Ottó) a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva folyók mentéről, a Mosztonga mocsárból, a Szernye és Ecsedi láp mocsaraiból, vészeiből és lápkutaiból ismerem s egyáltalában az előhegységen kezdve lefelé bajosan képzelhető némileg állandó természetű mocsaras víz, a melybe a kárász be ne jutna, mint tudjuk, leginkább a barangoló madarak útján.” – A Magyar Halászat könyve I-II. kötet – Herman Ottó , 1887

A fenti idézet több szempontból is jelentősnek tekinthető. Amellett, hogy megtudjuk előfordulását, a mai helyzetet figyelembe véve szembetűnő, hogy abban az időben nehezen volt elképzelhető olyan mocsaras víz, ahol nem fordult elő.

Napjainkban előfordulásáról a Magyar Haltani Társaság elterjedési térképe nyújt információt, amely a 2000. 01. 01-től 2012. 04. 02-ig terjedő adatokat felhasználva készült.

Elterjedési térkép, aranykárász. (Kattintásra nagyítható!)

Felmérés továbbra is folytatódik, melynek keretében most a horgászokat kérik, hogy ha olyan területen fognak aranykárászt, amely nem szerepel a térképen, akkor fényképezzék le, csatolják mellé a fogás dátumát és helyszínét, majd küldjék el e-mailben (mhtt@freemail.hu) a társaságnak.

A széles kárász (Carassius carassius) könnyen összetéveszthető a sötét vizekben hasonlóan sárgás színezetet felvevő ezüstkárásszal. Azonosításánál a következőkre kell figyelni: (1) domború-e a kifeszített hátúszó széle, (2) van-e fekete folt a farokúszó előtt, (3) több-e 20-nál a fogacskák száma a hátúszó bognártüskéjének hátulsó oldalán? (A fényképet úgy érdemes elkészíteni, hogy azon minél több jellegzetesség legyen látható.)

Ivarérettségét általában 2-3 éves korában éri el. Májusban, júniusban csoportosan ívik, amikor a víz hőmérséklete már tartósan 16 – 18 °C hőmérsékletű. A part széli vizekben, főleg vízinövényekre szórja ikráját. A kárász ívása a part menti vizekben könnyen felfedezhető, hiszen csoportosan és csapdolással, fürdéssel jár együtt. Egy-egy ívási időszakban általában három alkalommal ívik, 100 – 300 ezer ikrát is lerakhat! Ha ponttyal ívik össze, alakul ki a pontykárász vagy a kárászponty. Ezek ikrásai termékenyek, de tejesei képtelenek a megtermékenyítésre. Ívási ideje és helye egybeesik a pontyéval és az ezüstkárászéval, így gyakran hibridizálódik, ami „fajtiszta” génkészletének beszennyezését is jelenti.

A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén már kidolgozták a faj mesterséges szaporítását, így lehetőség van ivadékainak kihelyezésére, a faj fenntartására.

Írta: Jakus Ádám (Halradar horgászportál)
Felhasznált irodalom: A magyar horgászat kézikönyve, Pénzes Bethen: Halaink, Herman Ottó: A magyar halászat könyve
Észrevétel: rekordlista@gmail.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.