A Polgári törvénykönyv előírásainak megfelelően a folyóvizekben és természetes tavakban élő hal az állam tulajdonában van. A jogosult a hal, illetve más hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerű kifogásával szeri meg. Az első pillanatban meglehetősen bonyolultnak tűnő szabályozás megértése azért fontos, mert e tulajdonjogi viszonyokkal függ össze a halgazdálkodás törvényi szabályozásának sok eleme.

Példaként vegyünk egy zárt tavat, amely az állam tulajdonában van, és amelyen a halászati jogot egy szövetkezet hasznosítja. A szövetkezet halastóban nevelt, a szövetkezet tulajdonában lévő pontyokat telepít a tóba. A halak tulajdona a kibocsátáskor azonnal megváltozik, amint elúsznak a tóban, „állami tulajdonként” nevelkednek, majd a törvényesen előírt legkisebb fogható méret elérését követően tulajdonosuk ismét megváltozhat. Ha a szövetkezet által foglalkoztatott halászok fogják ki a halakat, azok ismét a szövetkezet tulajdonába kerülnek, így – a kereskedelemre vonatkozó szabályok betartásával – a piacon értékesíthetőek. Ha a halat a törvényes előírásokat betartó horgász fogja ki , annak a tulajdona nem a szövetkezetet, hanem a horgászt illeti. Ennek oka az, hogy a szövetkezet a területi jog kiadásával a majdan kifogott hal tulajdonáról lemondott, azt mintegy eladta a horgásznak. A horgász a hallal elvileg szabadon rendelkezik, de azt el nem adhatja, mert ilyen jellegű kereskedelmi tevékenységre nincs engedélye.

Ettől eltérő jogi szabályozás vonatkozik azokra az esetekre, amikor a vízterület nem állami tulajdonban van, hanem a halászati tevékenységre jogosult (önkormányzat, magánszemély, gazdasági társaság) tulajdonában. Ez általában csak kisebb zárt természetes vizekre és a halastavakra jellemző. Ebben az esetben a hal kihelyezését követően nem változik a tulajdonjog, a hal folyamatosan a jogosulttulajdonában marad, aki a hal kifogása után azzal szabadon rendelkezik. E rendelkezési jogot bizonyos mértékig korlátozza, hogy ha a vízterület valamilyen természetes víz, holtág, bányató, víztározó, tehát a halászati törvény fogalmai szerint halászati vízterületnek minősül.

Forrás: Pintér Károly: Horgászati alapismeretek c. könyve.