A márna

A márna egyik legismertebb folyóvízi halunk. A márna testalkata teljesen a folyóvízi életmódhoz alkalmazkodott. Izmos teste szinte kör keresztmetszetű, orsó alakú, alig lapított. Feje hosszúkás, kissé lapos, mondhatni áramvonalas. Alsó állású, húsos peremű szája szögletében és orra alatt egy pár bajuszszála jellegzetes, más hallal össze nem téveszthető külsőt kölcsönöz neki. Csigákkal, rovarlárvákkal, és általában minden állati eredetű hulladékot elfogyaszt. Háta zöldesbarna, a hátúszó nagy bognártüskével kezdődik. Mellúszói nagyok, szinte szárnyszerűek, piros árnyalatúak, hasonló színezetűek a végbélnyílás előtt található páros úszók is. Oldalai ezüstösek, a nagyobbaké kissé sárgásbarnák. Hasa sárgásfehér. A farokalatti úszó hátrahajtva sohasem éri el a farokúszót. Ez azért fontos, mert megkülönböztető jegy a Kárpát-medencében honos másik márnafajtól, a Petényi márnától.

Tilalmi időszak: május 2. – június 15.

Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Forrás: A magyar horgászat kézikönyve