A kecsege

A kecsege legősibb, legfejletlenebb hazai halunk. Különleges, de kecses formájú, szép hal. Rendszertanilag a tokfélék családjába tartozik. Rokonai a viza, a sima tok, a vágó tok és a sőregtok

A kecsege külleme minden más hazai haltól eltér, első látásra felismerhető. A hosszú, kemény, ormányszerű orr, a karcsú, pikkelytelen, barnásszürke testen végigvonuló ötsoros „vértek”, a kormányúszóhoz közel álló hátúszó és farokalatti úszó jellegzetes külsőt kölcsönöznek halunknak. A farokúszó a tokfélékre jellemzően részaránytalan, felső része fejlettebb. Mellúszópárja tekintélyes méretű. Az úszók világosszürkék, mintha fehérrel lennének keretezve. A páros úszók némi pirosas árnyalattal rendelkeznek.

A vértek közül egy sor a hát középvonalában, egy pár az oldalakon és egy pár lejjebb, a has két oldalán található. Koponyájukban és egész vázrendszerükben a porcos képződmények vannak túlsúlyban, „szálkái” nincsenek; nem csontos gerincük, hanem egész életükben növekvő gerinchúrjuk van. A megnyúlt orr alatt található az alsó állású, csőszerűen kinyújtható száj. Az orr és a száj között négy, a száj elülsőperemét elérő, végén rojtozott bajuszszál található. A bajuszszálak rojtozottsága a többi tokfélétől egyértelműen megkülönbözteti. Színe a háton sötétbarna, barnásszürke, az oldalak erős bőre szürke, hasa világosszürke.

Tilalmi időszak: március 1. – május 31.

Legkisebb fogható méret: 45 cm

Forrás: A magyar horgászat kézikönyve