A harcsa

A harcsa különös, más hazai halfajoktól eltérő testalkatú hal. Széles, felülről lapított fej, körkereszt metszetű, viszonylag rövid törzs és igen hosszú, oldalról erősen lapított farkrész jellemzi. Jellegzetes a felső álkapcsok szegletében található egy-egy hosszú bajusz-szál és az alsó állkapocs alján látható négy kisebb bajusz. Széles szájában alul-felül apró, tűhegyes, úgynevezett „grebenfogazat” található. Szeme igen apró, a szemlélőnek azonnal feltűnhet: a harcsa nem elsősorban látása révén szerzi meg zsákmányát. Hátúszója egészen kicsi, páros úszói testméretéhez képest aránytalanul kicsik. A farokúszó kerekded, nincs bemetszve. Pikkelytelen erős bőrrel borított teste erősen nyálkás. Színe a háton sötétszürke, oldalai márványozottak, a has felé haladva egyre világosabbak, a has piszkosszürke. Páros úszói szürkék, a farok alatti úszó és a farokúszó sötétszürke. Színezete erősen összefügg tartózkodási helyével.

A harcsa ívása 20 C°-nál nem hidegebb vízben májusban, júniusban történik. Már áprilisban megkezdik a tejesek az ívóhely megtisztítását, előkészítését. A lerakott ikrákat a hím harcsa őrzi, s ezt csak akkor hagyja abba, ha a kikelt lárvák már úszni tudnak.

A harcsák tápláléka igen változatos: élőt és dögöt egyaránt fogyasztanak. A kifejlett harcsák elsősorban hallal táplálkoznak, de nagy szerepet játszanak étrendjében a rákok, kagylók és a kisebb emlősök.

Tilalmi időszak: május 2. – június 15. (A 10kg-nál nagyobb példányok azonban ebben az időszakban is megtarthatók)

Legkisebb fogható méret: 50 cm

Forrás: A magyar horgászat kézikönyve