Az „ostorozás”

Ostorozásnak nevezzük azt a módszert, amikor a zsinór végére kötött horgon és a csalin kívül más segédeszközt nem alkalmazunk. A botnyi vagy annál valamivel hosszabb zsinórral a felcsalizott horgot úgy dobjuk be, hogy a zsinór kifeszüljön, és a csali ott érjen vizet, ahol a felszínen táplálkozó halakat megfigyeltük. A csali általában néhány másodpercig van a víz színén, azután lassan elmerül, ez alatt az idő alatt kell a kapásokat felismernünk és a halat megakasztanunk. Általában kis halakra, küszre, vörösszárnyú keszegre, domolykóra horgászunk így. Bár nem kifejezetten ostorozás, mégis ide tartozik, ha a felszínen úszó csalikat nagyobb távolságra leúsztatunk, vagy csak a botvégről leengedjük a víz színére. Elsősorban orsó nélküli bottal használjuk.

Forrás: A magyar horgászat kézikönyve