A harcsa horgászata

A harcsának, ennek a titokzatos életet élő halunknak horgászata nagy hozzáértést, kitartást és a kapitális példányok esetében komoly fizikai erőt igényel.

A horgászbottal szemben támasztott követelmények:
Fenekezéshez legjobbak a 2,70 – 3m hosszú, hagyományos, kétrészes, összetoldható tömör üveg vagy karbon botok. Dobósúlyuk 100 – 150 g. Az igen merev botoknál jobbak az erős, de hajlékony B vagy C akciós botok. Akadályos terepen inkább a rögzített ólmos változatot használjuk és a végszereléken csak egyetlen horog legyen. Semmi se teszi ugyanis kétségesebbé a megakasztott harcsa megfogását, mint amikor az maga alatt vonszolja az ólmot és a kéthorgos szerelék alsó horgát. Kemény, homokos, sóderes fenéken szerelhetjük az ólmot csúszóra is. A harcsa egyáltalán nem érzékeny a vastag szerelékre. A harmincas zsinór semmivel sem biztosít több kapást, mintha hatvanassal horgásznánk. A fenékólom súlya 50 – 100 g, itt is figyelembe kell vennünk a víz sodrását és a dobástávolságot. Vannak vizek ahol csak nagy dobásokkal érhetjük el a harcsákat. A főzsinór mondjuk legyen 0,35-ös, de az elejére kötött 0, 50 - 0,60-as 5 – 6 méternyi zsinór kellő stabilitást ad a nagyobb súlyú fenékólom kihajításához és megnyugtató a fárasztás utolsó pillanataiban.

A harcsahorog a legnagyobb terhelésnek van kitéve, ezért igen erősnek kell lennie. Kishal csalihoz legjobbak a hosszúszárúak. Lótetűhöz, gilisztacsokorhoz, nadályhoz, piócához, kagylócsalihoz jól beváltak a vastaghúsú horgok, melyeknek hegye kissé befelé hajlik. A horgok méretének megválasztásánál sem kell óvatoskodnunk. Még az éppen méretes harcsa is vidáman elnyeli az akár 5/0-s horgot, az sem számít, ha a csali csak részben fedi el.

Harcsázó horgok 

Úszós és kuttyogtató horgászathoz sokan hármas horgot használnak. Kishalcsalinál ez indokolt lehet, mert ez egyes horog gyakran befordulhat a csalihalba. A hármas horgok is vastag anyagból legyenek.

Úszóval inkább állóvízen érdemes horgászni, ott ahol tudjuk, hogy harcsák tartózkodnak. Ilyen helyek a víztározókban a régi partmedrek, a vízben maradt romok, nagyobb fák stb. környéke. Annak ellenére, hogy a harcsa nem érzékeny a nagy úszóra célszerű olyan nagyságút beszerezni, amely a csalit a kívánt mélységben tudja tartani és a csali ne tudja túlságosan megmeríteni az úszót.

A harcsafogás legsportszerűbb módja a pergetés. Harcsára pergetve „finom” felszerelést kell alkalmaznunk. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért? A válasz nagyon egyszerű, azért van szükség a 0,35-ös zsinórra, hogy a villantót elég távolra tudjuk dobni. Az adott horgászvíz mélységéről igen könnyen meggyőződhetünk. A villantó vizet érése után nem túl laza zsinórral lekísérjük fenékig, közben számolva. Számolhatunk másodperceket, de akármilyen, nekünk szimpatikus ritmusban is. Lényeg hogy a ritmus mindig ugyanaz legyen. Mármost, ha a villantó mondjuk 10 számolás után ér feneket, kb. öt számolásnál éri el a fél vízmélységet. Fontos a bevontatás sebessége is. A harcsa lusta természetű hal, s bár rövidtávon, rabláskor nagy sebességet ér el, de szívesebben kapja el a lassan vontatott műcsalit.

Harcsára elsősorban a nagyobb körforgó és támolygó villantókkal horgászhatunk. Csakis az önsúlyos villantók jöhetnek szóba. Egyaránt szóba jöhetnek a támolygó és körforgó villantók.

A kuttyogtatás:

A műveletet legcélszerűbb kikötött csónakból, szélmentes vízen gyakorolni. A kuttyogtatót gyorsuló mozgással közelítsük a vízhez. A vízfelszín alatt már egyre gyorsuló mozdulattal egy fekvő D alakot kihasítva fejezzük be az ütést.

A kuttyogtató bot a legerősebb horgászfelszerelés, amit hazai vizeinken használunk. Hossza 2,4 – 2,7 m, dobótömege 150 – 300 vagy 250 – 500 gr. Fontos, hogy a bot ne legyen túl merev, a kellő erő mellett a rugalmasságnak is szerepe kell, hogy legyen fárasztásnál. Lényege az is, hogy az orsó az orsótartóban masszívan üljön, csakis jóminőségű csavaros orsótartók jöhetnek szóba. Orsónak legalkalmasabb a nagyméretű multiplikátor orsó, mely a zsinórt nem csavarja. Sajnos a legjobb minőségű multiorsók ára igen magas, a legtöbb horgász inkább peremorsót szerez be helyette. A peremorsó dobja csak akkor bírja a nagy terhelést, ha fémből készült, a műanyagokat elfelejthetjük.

Kuttyogtatásnál mindenki megegyezik, hogy csakis a legerősebb 0,50-es szakítószilárdságú zsinórt kell alkalmazni. Az ilyen teherbírású zsinórokon a 150 – 300 gr dobósúlyú botokkal tudunk csak a nagy harcsákkal kellő erővel bánni. A horog lehet egyágú, de háromágú is. Az ilyen horgokra több nadályt, harmat vagy iszapgilisztát fűzhetünk és kishal csalinál biztosabb akadást biztosítanak.  

Az ütések gyakorisága horgászonként változó csakúgy, mint a különböző hangú kuttyogtatók használata. A kora reggeli vagy alkonyati órák általában eredményesek, de nappal is érdemes próbálkozni. A fő kuttyogtató szezon július-augusztus, de a meleg szeptember is jó lehet.

forrás: A Magyar horgászat kézikönyve

Harcsa és horgászata 1. rész

Harcsa és horgászata 2. rész