| Főoldal : A nap, amikor minden összejött |
A nap, amikor minden összejött
2008.05.31. 20:49

Minden tavasszal a szövetségi tavakon kívül ellátogatunk néhányszor magántavakra is a nagy fogás reményében. Így történt ez ebben az évben is. Barátommal Jánossal igazi csapatszellemben horgásztunk, a rod- podon két nehézfenekező, a baloldali az övé, a jobboldali az enyém, s amíg a nagyhalakra vártunk, ő a pickerezést én pedig a matchbotozást választottuk szórakozásul. A várttól teljesen eltérő eredményt kaptunk (pozitív irányban), de cseppet sem lepődtünk meg, hiszen tudatában voltunk és vagyunk is, a horgászatban nincs lehetetlen!
A nap, amikor minden összejött
Reggel 5:30. Az ébresztőórám fülsüketítő zajára ébredtem. Néhány másodperc eltetltével azonban feleszméltem, ma van a nagy nap! A nagy halak napja!- reméltem és pakolni kezdtem. Márcsak az etetőanyagot, a csalikat, az ételt és néhany apróságot kellett becsomagolnom, mert előző este mindent elkészítettem. Hat órára barátom előtt voltunk és indulhattunk is. Bár a tó reggel hétkor nyit, érdemes biztosra menni a jó helyek érdekében. Így fél hétkor már a parkolóban pakolásztunk. Volt hét óra, mire bejutottunk, szerencsére sikerült elfoglalni a kedvenc stégemet. Már napokkal ezelőtt kikristályosodott előttem a taktikánk, amit szerencsére barátm is osztott. Eszerint két nehézfenekezővel megcélozzuk a mélyebb vizet nagyobb pontyokban reménykedve, s míg rájuk várunk, a kisebbekkel match picker duettel elszórakozunk. Felálítottam a rod-podot s mire bekerültek a nehézfenekezők, barátom már első pickeres pontyát húzta. Olyan kettes formát, fotózás után visszakerült. Megegyeztünk, a baloldali nehézfenekező az övé, a jobboldali az enyém. Gondos figyelmet fordítottam a nehézfenkezők szerelékének összeállítására. A bojlizásban használt legegyszerűbb végszereléket használtuk mindketten, 80 g-os fox ólommal, az ún. no-knot riget. barátom maradt a fűzött kukoricánál, én pedig halibut pellettel csaliztam és a horogra pva füzér is került, szintén halibut pellettel. A pickerre a klasszikus gubancgátlós végszerelék került, míg a matchbotra 6 g-os csúszóúszót tettem, az ólmozást pedig összehúztam a szél és a 4,2 m-es mélység miatt. Etetni nem etettünk aminek oka is volt. Eddigi tapasztalataim alapján feltételeztem, a pontyok tartózkodási helyére horgászunk. A halak valóban ott voltak. A picker kosarába került etetőanyagot hamarabb megtalálták, mint a matchbot egy szem kukoricáját, így az állás délelőtt tíz órakor 5:1 volt a picker javára. Ezután úgy éreztem, elhamarkodott volt az etetésről alkotott véleményem, s mint mindig, most is volt nálam vészhelyzetre etetőanyag ésez megoldotta a problémámat. Mindenképpen szemestakarmányt akartam beetetni, így a távolság elérése érdekében csúzlival juttattam be a konzervkukoricát. A várt eredmény nem maradt el. Másfél órával később az állás 6:5 volt, még mindig a picker javára. A délelőtt nagyon eseménydús volt.
 
Az első hal, ami pickerre érkezett
 
Míg a picker aratott, a matchnek csak ő jutott
De egy kérdés merült fel bennem. Mi van a nehézfenekezőkkel? Egy árva kapásig sem jutottunk. Ezután a halibutos szereléket hosszan dobtam, egy vizalatti padkára. Nemtelt bele öt perc s elfülstölt vele egy gyönyörű tükrös. A súlyát úgy öt és felesre saccoltuk. Fotó után ő is mehetett vissza.
 
A ponty,amelyik a padkáról jött halibut pelletre
Viszont a fűzöttkukoricásra mégcsak kapásunk sem volt. Ő még hátra van! Egy ötlettel rokkoltam elő. A kukoricát meglebegtetjük úgy, hogy a horog a fenéken maradjon, a kukorica pedig ágaskodjon a mederfenéken. Barátom beleegyezett, s néhány perc múlva már az ún. critical- balanced végszerelékkel vártuk a halakat. Közben a halibutos ismét aratott, s a nap végéig még minden bottal fogtunk halat. A végére hagytam a legérdekesebb helyzetet, amikrois valóban mentek a halak.
A pickeren egy nyeletős kapás után után néhány másodpercet követően felfeküdt az úszsóm s rögvest el is tűnt. Gondoltuk átvitte a hal a szereléket, de miután a match spicce feszülni kezdett, óvatosan behúztam. És élő súlyba ütköztem! Tehát nekem is halam van. Barátom már kiszedte a halát, én még felszínre sem tudtam húzni. Sajnos a halról nem tudtunk fotót készíteni. Barátom szákkal a kezében várta a pillanatot. S ekkor váratlanul a kapásjelző csipogása megzavarta játékomat a hallal. Valami felvette a fűzöttkukoricát. Néhány perc múltán kint is volt a parton egy hármasra saccolt potyka. De az én halam még mindig küzdött. A 0,14 mm-es szilonnal nem mertem erőltetni, de végül meg lett a szép 6 kg feletti tükörponty.
Tehát a nap legnagyobbja a legfinomabb szerelékre érkezett. A nagyágyúk pedig nem fogták meg a nagyokat. Bár az első halibutos halunk ebben az évben öt kg felettivolt szintén. Így hát panaszra semmi okunk.
Az eredmény végül 12:11 barátom javára. Csodálkoztunk azon, mennyire egyformán fogtunk és mien igazságos is volt velünk a tó. Azt hiszem örökre megszerettük és ezek az élmenyek egy életre szólnak.
Végül néhány kép a halakról:
| |