Háromnapnyi ajándék Merenyén

Néha előfordult, hogy olyan kapásaink voltak, ami csak meghúzta picit, ritkán folytatta folyamatos húzással. Ezeket hol sikerült megfogni, hol nem. A tettesek, mint kiderült, termetes kárászok voltak.

Ilyen szép kárászok is laknak Merenyén szép számmal

A hátunk mögött gyakran hallottuk egy harkály kopácsolását. Sokáig tartott, mire megláttam a magas fák ágai között. Megpróbáltam lefényképezni, de sajnos a képről nem lehet észrevenni. Azért a fák látványa kedvéért mégis megosztom veletek.:)

Ők nyújtottak nekünk menedéket a vihar elől

Átlagos pontyokból fogtunk ezen a délelőttön is bőven, de azért egy a tegnapihoz hasonló igazi nagyponttyal szívesen megküzdöttem volna ismét. Apuval azon ábrándoztunk, milyen lehetne, ha ebben a nagy távolságban egy szép kapás után azonnal keményen visszahúzna a hal és ismét rögtön csónakba kellene szállni. Gondolatunkat mintha valaki meghallotta volna odabentről, mert egy szokásos felhúzós kapás után bevágva karikába maradt a bot a kezemben és azonnal elkezdett a hal húzni tovább befelé. Szóltam apunak, hogy itt a halunk, irány a csónak! Igyekeztünk minél hamarabb a közelébe kerülni és így folytatni a fárasztást. A tegnapihoz kísértetiesen hasonló esemény zajlott le. Egyszerűen képtelen voltam felemelni a halat a fenékről! Nem vagyok egy svájcinéger finoman fogalmazva a szolid 62 kilómmal, de azért beleadtam apait-anyait, a hal mégsem adta magát egy könnyen. De hát ez benne a szép! Imádom a nagy halakkal vívott hosszadalmas küzdelmeket! Sokan ezekben a pillanatokban elvesztik a türelmüket és hamar dűlőre akarják vinni a dolgot. Ilyenkor aztán vagy a hal adja meg magát, vagy a szerelék. Én azért szeretek óvatos lenni, bár amennyire érzem, hogy a szerelés engedi, igyekszem folyamatosan terhelni. Végül egy bő 15 perces fárasztás végén egy nagyon szép 10kg körüli tükörponty került a csónakba. Apu mint a villám, kievezett vele, miközben én locsolgattam a halat vízzel, majd a parton néhány gyors fénykép után mehetett is vissza.

A tükrös szépség

Már belenyúltunk a délutánba, apu is indulni akart haza, mert hosszú az út, azért még egy utolsó beevezésre rábeszéltem. Amikor ilyen paradicsomban horgászhat az ember és ennyi a kapás, hiába a fáradtság, nem könnyű abbahagyni…
A kapás nem is váratott magára sokáig most sem. Ismét egy lendületes bevágás következhetett, majd a csodálatos érzés, hogy a hal, hasonlóan az előzőhöz, nem akar közelebb jönni, sőt! Erősen tartja a távolságot és megindul oldalra! Apura néztem, de mondanom nem kellett semmit, ugrottunk a csónakba szó nélkül és eredtünk a hal után. Bár éreztem, hogy valamivel kisebb lesz az előzőnél, de azért ismét egy nagyonerős ponttyal küzdhettem. Hatalmas élmény volt csónakból fárasztani, minden pillanatát élveztem! Ez a hal sem kerülhette el a sorsát és hamarosan a merítőben végezte. Őt már nem vittük ki a partra, a csónakból lőttük el a fotókat.

Húz-húz, de azért lassan csak beleszippant a levegőbe

A túra utolsó hala a kezemben…

…Majd nemsokára ismét a vízben

Úgy döntöttünk, méltó befejezése volt ez a tükrös a három napnak és lassan pakolni kezdtünk. Miután mindent bepakoltunk a kocsiba, alaposan körülnéztünk, nem e maradt utánunk valami szemét. Úgy hagytuk ott a horgászhelyet, ahogy megkaptuk érkezéskor. Szépen, tisztán, érintetlenül, ahogy ez Merenyén természetes. Nehéz szívvel búcsúztunk el a helytől!
Hazafelé még megálltunk elköszönni a bejáratnál, de sajnos Gyuribá távol volt. Ezúton is szeretném neki és társainak megköszönni a lehetőséget, hogy eltölthettünk édesapámmal 3 csodálatos napot ebben a csodálatos környezetben, Merenyén!
Bízom benne, hogy egyre több víz követi majd Merenye példáját és szigorú szabályokkal igyekeznek megóvni a halállományt, a tó és a part tisztaságát, hogy gyerekeink, unokáink is átélhessenek a mienkhez hasonló csodálatos horgászkalandokat!

Írta: Sztahovits Péter
Fotók: Sztahovits Ferenc és Sztahovits Péter
A cikk Sztahovits Péter engedélyével jelent meg!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.