A kárókatona

Sok helyen kormoránnak nevezik. A nyári lúdnál kisebb, de a tőkés récénél nagyobb vízimadár. Tollazata koromfekete, némi zöldes – fémes fénnyel. Hosszúkás, elkeskenyedő csőrének vége kampós. Fejoldalán és nyakán fehér tollak találhatók. Csőrének alsó kávája és a torok csupasz része sárga. Lábai feketék.

A XX. Század közepén mindössze néhány tucat példány élt hazánkban. Azonban a védelmének köszönhetően, Európa-szerte tömegesen elszaporodott, több mint 700 000 példányra becsülik teljes állományát. Nálunk a becslések szerint 10-12 ezer példány él. A mintegy 90 cm hosszúságú, 2-2,5 kg kg tömegű madár gyorsan és közvetlenül a víz felszíne fölött repül. De arra is van példa, hogy V alakban csoportosan 100-150 méter magasan ténykedik. 3-4 éves korában válik ivaréretté. Évente átlagosan 1,5 – 1,7 felnevelt fióka jut egy-egy költőpárra. A kis kárókatona már 2 hónapos korában repül. Nagyszerű búvár, akár 50 – 60 m mélységbe is képes lehatolni, hogy megfelelő táplálékhoz juthasson. 15 – 60 másodpercig marad a víz alatt. Napi átlagos halfejadagja 30 – 35 dkg, ami annyit jelent, hogy egy év alatt másfél mázsánál is több halat kebelezik be, a horgászok vesztére.

Pihenőfa

Elriasztására többféle mód van: kivágják a hagyományos pihenőfáit, fészkeit és tojásait megsemmisítik, riasztólövésekkel elüldözik vagy hálót feszítenek ki a halastavak fölé.
Ha nem védekeznek ellene akár „üresre” is zabálhatja a tavakat.

Felhasznált irodalom: Pénzes Bethen: Halaink