Hogy miért éppen mókusról nevezték el, arra balladai homály vetül, az azonban biztos, hogy a korallszigetek nagy szemű és még nagyobb szájú kíváncsi éjjeli vadásza nemcsak őshazájában, a trópusi tengerek mentén népszerű, hanem hazánkban is. Főleg álmatlansággal küszködők és éjjel aktív akvaristáknak okoz sok örömet a hasonló életmódot folytató uszonyos. A mókushal ugyanis nappal pihen (hasadékokban és sziklarepedésekben), majd éjszaka vadássza le a szembe jövő kishalakat, apróbb rákokat és ízeltlábúakat. Több változata is ismert, némelyikük remete életmódot folytat, de a többség rajban él. Közös jellemzőjük a hatalmas kerek szem, a recés hátuszony és a durva pikkely.

Bunkert kér

Beszerzése nélkülöz mindenféle izgalmat, nagyobb állatkereskedésekben ugyanis többnyire kapható. A lakóhely kialakítása sem igényel túl nagy áldozatot, akváriumába rakjunk sziklákat és búvóhelynek alkalmas tárgyakat (odvas fát, kisebb barlangrendszert), e nélkül ugyanis nem találja a helyét, depressziós mókushal meg kinek kell. Tengervízi élőlény, így az akváriumába célszerű sós vizet tenni, melynek pH-ja 8,1-8,4 közötti, hőmérséklete pedig 22-26 °C legyen.

Békés jószág, kiváló lakótárs, nyugodtan tarthatjuk társbérletben más halakkal, persze lehetőleg ne piranhával. Gasztronómiai érdeklődése szépen fejlett, így sokkal kisebb halakkal ne tegyük össze, mert esetleg pusztán tudományos indíttatásból kipróbálná, hogy beleférnek-e a szájába az apróságok, ettől meg olyan vágóhíd-jellege lenne az akváriumnak. Alkalmazkodjunk életmódjához, este etessük, lehetőleg mindig ugyanabban az időben, a Barátok közt előtt. Sokat hallott már a nem megfelelően elkészített étel veszélyeiről, bizalmatlan, csak az élőkosztra mozdul, amit személyesen vadász le. Ő ettől érzi jól magát.

Változatai:

Piros mókushal (Sargocentron rubrum) az Indiai- és a Csendes-óceán lakója. Nevéből adódóan piros, testét hosszában fehér csíkok fedik, még a hátuszonyán is vannak fehér foltok.

Nagyszemű katonahal (Myripistis murdjan vagy Ostichthys trachypoma) szintén a Csendes-óceán élővilágát gazdagítja. Kis halrajokban él a korallzátonyok környékén. Színe rózsaszínes-piros, a kopoltyújánál egy jól elkülöníthető barna csíkkal.

Sammara (vagy vérpettyes) mókushal (Neoniphon sammara) ritka "vendég" hazánkban, büszke is, aki magáénak tudhat egy élő példányt, mivel az élőhelyét elég nehéz reprodukálni egy panellakásban a magyar lakásviszonyok között: a Csendes-óceánban ugyanis 45 méter mélyen vagy annál mélyebben lakozik, csak rajban él, füves és korallzátonyos területeken.