Egy gyors átpakolást követően elindultunk az ő autójával a tetthelyre. Már fél úton jártunk mikor eszembe jutott, hogy az engedélyem a kocsimban maradt.
Barátom egy rendőr kanyarral szinte egy helyben megfordult és feleannyi idő alatt visszaértünk az engedélyért, majd újra nekivágtunk.

Kötelező napijegy váltás (2750Ft, na vazze) után sikerült a csúszós partról leszambázni a csónakhoz, de nyugodt voltam, mert a kötelező évi kettő darab elesésemen már túl voltam (januárban!).
Bepakoltunk a csónakba és végre elindultunk.

Eltávolodva tőlük mi is megkezdtük a víz vallatását. Mivel a sodrás nem igényelt nagy fejeket, 13-15 grammosakkal kezdtünk horgászni.
Vendéglátómnak rögtön a második dobásra ütése volt, amire elemi erejű bevágással válaszolt (még jó hogy a bot egybemaradt :-)).
Ezzel kezdetét vette a fárasztás. Mindketten izgalommal figyeltük botja minden rezdülését, mely már jó halat sejtetett. Pár perces fárasztás után nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszákoljam a halát.
5kg 20dkg lett.

Gratuláció és fénykép után újrakezdtük a horgászatot, remélve, hogy a következőt már én fáraszthatom. Fél óra elteltével bedobás után feszes zsinórral engedtem a csalit a mélységbe, mikor nekem is rávágott.
Bevágtam és elkezdődött a fárasztás. Szépen dolgozott a Skeletor, így sikerült kivédenem a süllő jellegzetes fejrázásait, amivel már sokszor megjártam.
Szákolás, fényképezés, ismételt gratulációk (kerek 4 kg), csak most már nekem, hehe.

Harmadik társunknak még mindig sikerült megúsznia rávágás nélkül (már éppen a hazamenetelen gondolkozott, de mivel repülni nem tudott, kénytelen volt maradni).
Hosszas hiszti után nem csak a szája görbült mosolyra. Ő is szép halat fogott (3,2kg). A már megszokott rituálékat követően tovább folytattuk a horgászatot.

Észrevettük, hogy a halak inkább a meder közepe táján tartózkodtak semmint a part felé, bár áradáskor nem ez a megszokott.
Nehezebb ólomfejekre váltottunk (15-20gramm), csak ezekkel tudtuk meghorgászni az általunk jónak vélt helyeket. Sűrűn cserélgettük a csalikat, de egyelőre senkinek nem volt kapása.

Késő délután a harmadik társunknak el kellett mennie (csak megtanult repülni :-)), de mi a maradás mellett döntöttünk, hogy a fényváltás időszakát (amit szeretnek a süllők) végig tudjuk horgászni.

Ziminek volt még egy rávágása, de sajnos nem akadt meg. Sötétedés után még egy fél órát maradtunk, de esemény nem történt.
Visszaindultunk a kikötőbe, sietősen összepakoltunk és élményekkel gazadagon hazafelé vettük az irányt.

Konyec.

Tarnóczi Tamás (kukubenko)

A cikk a horgaszklub.eu engedélyével jelnt meg a portálon, amelyet ezennel is szeretnénk megköszönni!

forrás: http://horgaszklub.eu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.