A szárcsa

Gyakran előforduló vízimadarunk. Valamivel kisebb, mint a tőkésréce. Távolról teljesen feketének tűnik, csupán csőre és nagy homlokpajzsa hófehér. Ha azonban közelebbről alaposabban szemügyre vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a hátán lévő tollak inkább sötétszürkék, mint feketék, teste alsó részén pedig feketésszürkék.

A hím és a nőstény külső megjelenésében nincs nagy különbség. Kisebb - nagyobb csapatokban él. Kitűnően úszik, emellett kisebb távolságokat víz alatt is megtesz. Ha megközelítjük, akkor hangos paskolással fut a víz színén, majd miután már biztonságban érzi magát, újból úszni kezd. A levegőbe csak ritkán emelkedik. Meglehetősen gyorsan repül. Leggyakrabban a nádassal biztonságosan körbehatárolt víztükrön készíti fagallyakból, gyékény- és sáslevelekből, hínárból a vízen úszó fészkét.

"Szárcsabébik"

Többnyire növényi anyagokat – békanyálat, békalencsét, hínárfélék gyenge hajtásait és magvait, valamint vízirovarokat, férgeket, apró csigákat, békalárvákat eszik. Vonuló madaraink közé tartozik. A telet a Földközi – tenger térségében tölti. Néhány példánya áttelel a télen is jégmentes vizeken.

Forrás: Pénzes Bethen - Halaink