A zsákmány kíméletes tárolása

A kifogott halat a horgász hosszabb-rövidebb ideig tárolja, hiszen általában csak később használja fel. A horgászat közben és után a tárolás módszere és időtartalma nagymértékben függ a halfajtól, a víztípustól, sőt a vízhőmérséklettől is.

Keszeg tárolása:
Hazánkban a kifogott halak zömét a ponty és keszegfélék teszik ki. A különböző keszegfélék és a másodrendű horgászhalak tárolására a nyitott versenyszákok használhatók a legjobban, hosszabb tárolásra azonban a drótkeretes és jól zárható, hálóanyagból készült szákok a megfelelőek.

Versenyszák

Ne feledjük, hogy nyáron, a felmelegedett vízben sokkal hamarabb elpusztulnak halaink. Csak azokat a halakat tegyük szákunkba, amelyeket meg is tartunk. Biztosan sokakkal előfordult már, hogy kisebb keszegeket is belehelyezett haltartójába, mikor a visszaengedésre került sor a halak már nem vagy csak alig éltek, „forgolódtak” a víz színén.

Folyóvízen:
Folyóvízen a hálóból készült szákoknál jobban megfelelnek a drótból készült szákok, melyek kevesebb mozgást engednek a halnak, de megvédi a kövezésekhez való csapódástól, önsúlyuk miatt lesüllyednek, és a halat a víz alatt tartják.

Drótból készült szák

Ponty tárolása:
A ponty tárolására leginkább a nagy átmérőjű drótkeretes szákot használják, ebben a ponty hideg vízhőmérsékletnél akár több hónapig is eltartható. Előfordul, hogy a pontyot felkantározva tárolják, ebben az esetben gondoskodjunk hosszú zsinórról, hogy a ponty árnyékos helyre tudjon húzódni.

Harcsa tárolása:
A harcsa szívós hal, jól bírja a fogságot, még nyári melegben is sokáig életben tartható. A kisebb (10 kg alatti) harcsa nagy haltartóban is tárolható, ennél jobb, bár ritkán alkalmazott módszer a bárkában való tárolás.
A nagy harcsákat felkantározva tarthatjuk életben. A kantározásnak két módja ismert. Az egyik módszernél az erős kötelet mindkét kopoltyún az utolsó kopoltyúívek mögött áthúzva a tarkón kötjük meg. A másik módszer szerint a harcsa alsó pofáját átszúrjuk és a résen keresztül a kötelet áthelyezve megkötjük a harcsa szája előtt. A szúrás közvetlen az állkapocs mögé essen, mivel itt a legvékonyabb a bőr. A szúrás sose a száj közepére, hanem annak szögletébe essen, mert ha a száj közepén van a zsinór, azt a mozgó harcsa fogaival elharaphatja. Nagy teherbírású műanyag kötelet alkalmazzunk és több méter hosszúságút, hogy a harcsa a vízfenékre lefekhessen. Ha a kötél rövid, akkor állandó mozgásban marad és így rövidebb ideig tartható életben. Lehetőleg olyan helyre kössük ki, ahol egy stég vagy csónak alá az árnyékban eltud bújni.

Süllő tárolása:
 A süllő sokkal kisebb életerejű hal. Sokszor, főleg a nyári melegben, kifogása után hamar elpusztul, különösen, ha mélyre nyelte a horgot. A nyári süllőt nem szabad erőltetve a vízfelszínre húzni, mert ez is pusztulásához vezethet. A süllőt szákba ne tegyük, tárolására szájbilincset és ponyvát használjunk, s lehetőleg árnyékos helyre, mély vízbe eresszük el.

Csuka, balin tárolása:
A csuka és a balin tárolására is a szájbilincses pányvázás a legmegfelelőbb.

Forrás: Pintér Károly – Horgászati alapismeretek