Visszatért a balatoni sügér

Van Fekete Istvánnak egy nagyon szép novellája – címe: Egy perc - , amelyben leírja, milyen eredményesen sügéreztek télen, lékből a Balatonon, annak idején. Ez azonban már csak a régmúlt, de Bertha Bulcsu erről számol be a Sügéremlékek című írásában: „Ha nem jött a süllő, a horgászat akkor sem vált eredménytelenné, a sügér kapásai csaknem olyan erőteljesek voltak, mint a süllőé. Sügér nélkül nem lehetett hazamenni.” Azóta azonban a sügér szinte eltűnt a tóból, akik az utóbbi években váltottak horgászjegyet, azt sem tudják, hogy a balatoni sügér létezett.

Ez volt a helyzet néhány évtizeddel ezelőtt, de mi a helyzet ma? Az említettekhez képest sokat változott. A balatoni kikötőkben, a csónakok között, egy kis odafigyeléssel és szerencsével könnyen láthatunk rajban úszó apró sügéreket, melyek első hátúszójukon viselt fekete foltról könnyen felismerhetők.  Néhány éve a süllőzéshez, angolnázáshoz szedett csalihalak között is előfordulnak apró sügérek, ha a kikötő egy növényesebb részén próbálkozik az ember.

Magam keszegezés közben is fogtam idén nyáron sügért, és azt is láttam, hogy valaki, miközben kősüllőre, süllőre mártogatott a hajókikötő végéből, egyszer csak egy megtermett, tenyérnyi sügért zsákmányolt.

Ám hogy egészen tisztán lássunk megkérdeztük dr. Specziár Andrást, az MTA Balatoni Limnológia Kutatóintézet tudományos főmunkatársát, mi is a pontos helyzet a balatoni sügérrel. Mikor is kezdett megritkulni, mikor tűnt el szinte teljesen a Balatonból? A szakember elmondta: a regisztrált megritkulás a hetvenes évektől kezdődött, a legalacsonyabb a hetvenes évek végén, de főleg a nyolcvanasokban volt a tóban a sügérpopuláció létszáma. Akkoriban az volt a közkeletű felfogás, hogy a sügért a tömegesen telepített angolna irtotta ki csaknem, s e nézetet látszott alátámasztani az is, hogy ma, amikor már régóta nincs angolnatelepítés, újra kezd gyakoribbá válni a sügér.

Ugyanakkor a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A sügér Európa-szerte nagyon alaposan kutatott halfaj, és e külföldi kutatásokból is tudni lehet: minél algásabb egy víz, annál inkább eltűnik belőle a sügér, s minél algamentesebb, annál kedvezőbb e halfaj számára. Mégpedig azért, mert a sügér táplálékszerzéskor nagyon erősen támaszkodik a látására, s az algásodás hatására a víz áttetszősége csökken – így a hal nem jut táplálékhoz. Hogy a sügér megritkulásában mekkora szerepe volt az angolnatelepítésnek, és mekkora az algásodásnak, azt nem lehet pontosan tudni, mert a két, egymástól független folyamat nagyjából egyszerre zajlott: amikor algásodott a víz, a fokozott szervesanyag-terhelésnek köszönhetően, akkor volt az angolnatelepítés időszaka is.

A kutató úgy véli, elsősorban az algásodás rovására írható, hogy egy időben nagyon megritkult a tóban a sügér – és elsősorban nem az angolnatelepítés megszűnte, hanem az algásodás csökkenése, a víz átlátszóságának növekedése vezetett ahhoz, hogy az utóbbi időben egyre több a Balatonban ez a hal.

Az adatok azt mutatják, az elmúlt néhány évben tizenöt-húszszorosára nőtt az egy évtizeddel ezelőttihez képest a balatoni sügér létszáma, s e folyamatnak még nincs vége. Hogy az állomány felfutóban van, az is mutatja, hogy a kutatóhalászatok során vett minták 80-90%-a fiatal, 10 cm-nél kisebb sügért tartalmaz.

Persze a sügér gyakoribbá válása nem fog örökké tartani, már csak azért sem, mert ez a hal jellemzően a nádasokat, illetve a csöndes vizű, részben hínárral is benőtt kikötőket kedveli, s ilyen jellegű élőhely alig mintegy 10 négyzetkilométernyi van a Balatonon, miközben a tó teljes területe 600 négyzetkilométer.

A kutató szerint, ha tovább tisztul a víz, akkor a jövőben a nádasok mentén újra eredményesen foghatóvá válik a „kicsi huszár”.

Írta: Farkas Csaba
forrás: Magyar Horgász

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.