|
Az élő csalik arzenálja
2010.05.29. 12:27
Az élő csalik között a leismertebb talán a giliszták. Széles választékban rendelkezésünkre állnak: találkozunk a néhány mm vastag, de előfordulnak akár 1 cm átmérőjűek is.
Az élő csalik arzenálja
Az élő csalik között a leismertebb talán a giliszták. Széles választékban rendelkezésünkre állnak: találkozunk a néhány mm vastag, de előfordulnak akár 1 cm átmérőjűek is. Számos halfaj esetében ellenállhatatlan csalinak bizonyulnak, hiszen halaink jól ismerik ezeket a csalikat. Áradások esetén az elöntött földeken bőven találkoznak velük, vagy az árhullám a folyóba sodorja.
Trágyagiliszta:
Az egyik leguniverzálisabb keszeg csali. Trágyadombok közelében, korhadó avar alatt nagy mennyiségben fordul elő. A trágyagiliszták kifejlett példányai 6-7 cm hosszúak, barnásvörös színűek. Megérintve, megszúrva kellemetlen szagú, sárgás folyadékot bocsájtanak ki magukból. Csalizásnál a vastagabb végénél szúrjuk át, így tegyük a horogra. Így sokáig életben marad a víz alatt, felkeltve a halak figyelmét.
Trágyagiliszta
Harmatgiliszta:
A harmatgiliszta a legnagyobb hazai gilisztafaj, akár 15 – 20 cm hosszúságúra is megnőnek. Nagyobb esők után tömegesen jönnek a felszínre. Városokban is megmutatják magukat a parkok közelében, de gyakran a gyalogjárókra is kimerészkednek. Azonban ha hosszabb ideje nem volt nagyobb csapadék a begyűjtésük nehezebbé válik. Ilyenkor sötétedés után jönnek a felszínre. Ezt a gilisztafajt legjobban friss fű között, vászonzacskóban tarthatjuk életben. Otthon hűvös helyen tároljuk, horgászat közben ügyeljünk, hogy ne érje közvetlen napsütés.
Az alábbi cikk a gilisztatenyésztéssel foglalkozik, érdemes kipróbálni, hisz így bármikor rendelkezésünkre áll ez az univerzális élő halcsali: //halradar.gportal.hu/gindex.php?pg=18768903&nid=3656940
A csontkukac:
Egyik legkedveltebb keszegcsali a csontkukac alias csonti. Leggyakrabban a nagy házilégy lárváját hasznosítjuk, de a zöld, ún. döglégy lárváját is használjuk. A különböző fajok lárvái más – más méretűek. Csontinak egy „alfaja” a pinki, ami apróbb a hagyományos csontinál és piros színá lárvákból áll. (A tenyésztés során, az eledelükhöz adott színezékekkel alakítható ki a lárvák színe). A pinkit legtöbbször az etetőanyagba keverve alkalmazzuk, de ha a keszegek „finnyásak” verhetetlen csali lehet két szem virgonc pinki a horgunkon. Versenyhorgászatban is megállja a helyét, sneci horgászatánál válik igazán a hasznunkra. A kifejlett lárvákat szintén ne tegyük ki napfényre, hiszen bebábozódnak, majd kikelnek. Sajátossága, hogy a lárvákban nagyon magas a fehérjetartalom. Tavasszal a vermelésből „visszatérő” halaknak az ívás megkezdéséhez nagymennyiségű fehérjére, táplálékra van szükségük. Használata a 10 °C feletti vizekben a leghatásosabb. Az ez alatti hőmérséklettartományban megdermednek és mozgásuk drasztikusan lelassul.
Csonti
Csontkukac szintén alkalmas az etetőanyag beltartalmának növelésére. Ügyeljünk rá, hogy az etetőanyaghoz csak annyit adagoljunk, amennyit az „fel tud” venni. Előre nem érdemes összegyűrni a gombócokat, mivel a fürge csontik azokat szinte azonnal szétrúgják. Bejuttathatjuk csúzlival is vagy akár csontikosárban is. Csúzlival való bejuttatást kétféleképpen oldhatjuk meg. Ha közelre horgászunk, pl. 6 m-es spiccbottal, akkor csúzlival bejuttathatjuk ragasztás nélkül is, de nagyobb távolságokra csak ragasztva juttatható be. Ragasztásnál, ha folyóvízen vagy nagyobb sodrású vízen horgászunk érdemes nehezéket is használni (kavics), így a bejuttatott anyag nem sodródik el a kiszemelt helyről. A már bebábozódott lárvák is alkalmasak a horgászatra, érdemes etetőanyagba keverni, de a horogra tűzve is elcsábítja a nagyobb keszegféléket. Bábok közül azok alkalmasak a csalizásra, melyek a vízbe süllyedve nem jönnek fel a felszínre. Csontiból a horogra feltűzhetünk 1 – 2 szemet, de az ún. csonticsokor esetében, ami a horogtól függően akár 15 – 20 szem csontit is felhelyezhetünk a horogra.
A szöcske:
A legjobb csali jászra, vörösszárnyúra, domolykóra, ha a felszínen horgászunk. Legyező horgászok gyakran használják fogóssága miatt.
Nadályfélék:
A piócák és a nadályok kiálló harcsacsalinak bizonyulnak. Ezek a nagytestű csalik élénk mozgásukkal hamar felkeltik a nagyérdemű érdeklődését. Előnyük, ha a méretük miatt a kisebb halak nem tudják lecsipegetni. Akár magunk is szedhetjük őket, de horgászboltokban is beszerezhetjük.
Lótetű:
Közismert harcsacsali. Kuttyogtatásnál előszeretettel alkalmazzák. Vannak akik esküsznek rá, de vannak akik nem látják annyira eredményesnek. Nagyobb mennyiséget nehéz belőle beszerezni. Érett trágyadombokban, kertek felásása közben gyűjthetjük be. Tárolásánál ügyeljünk, hogy minden példányt külön dobozba, edénybe tegyünk, mert egymást felfalják, ha közös térrészben tároljuk őket. Márnára is eredményesen használhatjuk. A keszegfélék is szeretik lecsipegetni a horogról, ezért éjszaka, amikor a keszegek aktivitása már csillapodik, akkor érdemes a horogra tűzni.
A szúnyoglárva:
A vörös árvaszúnog lárvája. A kérészlárvához hasonlóan az iszapban, a víz alatt tenyészik, a korhadó szerves anyagok társaságában. Szinte minden állóvizünkben előfordul, halaink természetes tápláléka. Két változatát ismerjük: az egyik a csalizásra is alkalmas tűzőszúnyog, mely vastagabb, a másik az etetőszúnyog, melyet löszbe keverve juttathatunk a vízbe a keszegek nagy örömére.
Tűző ...
és az etetőszúnyog.
Csalizáshoz vékonyhúsú, 14 – 16-os horgot használjunk. A fejnél lévő sötét színű részbe szúrjuk a horgot, így a benne található folyadék nem folyik ki azonnal. Etetőszúnyogot csak annyit keverjünk az etetőanyaghoz, amennyit aznap el is horgászunk, mert az etetőanyagban található összetevők (savak) hatására elpusztulnak. A szúnyoglárva eltartása nagyon bonyolult. Pár napig hűtőben, nedves újságpapírba csomagolva gond nélkül eltartható, de 1 hét elteltével még a legjobb kezek között is elpusztulhat. Versenyhorgászok előszeretettel használják. Fogóssága megkérdőjelezhetetlen, amikor már semmivel sem lehet halat fogni, sokszor a tűzőszúnyog az, ami megindítja a kapásokat.
Csalihalak:
A ragadozó halak használatánál többféle csalihalból választhatunk. Magyarországon engedélyezett a csalihalak használata, de egyes európai országokban ezt a törvény tiltja. Csalihalfogásnál csak olyan halfajt tegyünk el, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem tartozik természetvédelmi tilalom alá!! Legkönnyebben megfogható csalihal a küsz, sneci. Kiválóan alkalmazható süllőre, balinra, sügérre a nagyobb példányok a csuka számár is ellenállhatatlanok. Süllőzésre és csukázásra is legalkalmasabb a vörösszárnyú, hiszen ezekkel egy élőhelyen tartózkodik. Csukázásra alkalmas még a kisebb méretű kárász is, de a sügértől sem riad vissza. Harcsa horgászatánál kell a legnagyobb csalihalakt bevetni. Megfelelő a tíz-húsz dekás kárász, bodorka, vörösszárnyú stb. Csalihalak tárolására nyáron a nagy melegben különösen figyeljünk, Rendszeresen cseréljük a vizüket, hogy a kényes sneciknek is megfelelő oxigén álljon a rendelkezésükre. Csalizásnál óvatosan tűzzük a horogra, legyünk humánusak. Ha a hátán vagy a faroknyél közelében tűzzük fel ügyeljünk, hogy a gerincet ne szúrjuk át, mert az a csalihal pusztulását eredményezi. Az orrlyuknál váló átfűzés a legkíméletesebb és így viselkedik a legtermészetesebben a csalihalunk. Az elpusztult csalihalakt se dobjuk el, halszeletként még hasznunkra válhatnak.
| |