Az ősz és halaink

A halak esetében az ősz egy átmenetet képez a nyár és a tél között. A nyári gyarapodási, szaporodási időszak véget ért és eljött az idő, az év azon periódusa, amikor felkészülnek a téli pihenésre. A váltás szó szerint pár nap alatt zajlott le, a kánikulából egy hidegfront rázott fel minket, meghozva az őszt.

„Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a büneit
igy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!” /Zelk Zoltán: Ez már az ősz , részlet/

A váltás a halak számára azonban nem ilyen egyszerű. Ha a víz hőmérséklete pár napon belül csökkenne 10-15 °C-ot, akkor elpusztulnának, hiszen a testhőmérsékletük a környezetük hőmérsékletének függvényében változik és képtelenek lennének átállni a nyári felfokozott életvitelről az őszi, téli takarékra.

Az átállásra hetekre, hónapokra van szükségük. A 20-20 °C-ról a téli 4 °C-ra kénytelenek váltani. A legtöbb hal magatartása a 15 °C-os vízhőmérséklet elérésénél kezd megváltozni. Főleg anyagcseréjük lassul, étvágyuk csökken. A nyár folyamán jó életkörülményeket találó egyedek, amelyek az ősz beköszöntével jó kondícióban vannak, azok állnak először csoportokba és keresik a megfelelő ívóhelyet, ahol eltölthetik a téli vegetációjukat. Azok az egyedek, amelyek valamilyen oknál fogva „soványak” maradtak még az utolsó „mindent bele” táplálkozási rohamot indítják meg és kialakítják a tél átvészeléséhez szükséges kondíciójukat, zsírtartalmukat. A megfelelő testtömeg elérését követően a víz további hűlése jelez nekik, hogy ideje csatlakozniuk a már összeállt „bandákhoz”, közösségekhez. Ezek a közösségek csak időszakosak, a tavasz eljöttével felbomlanak, csak olyan egyedek tartozhatnak egy közösségbe, amelyek a telet képesek közösen eltölteni, nem veszélyesek egymásra. Érdemes lenne vizsgálatokat folytatni, hogy egyes csoportok évenként újra és újra összeverődnek-e, lokálisan ugyan ott telelnek-e?

A ragadozó halaink étvágya télen sem csökken. Kivételt képez a harcsa, amely a késő őszi időszakban elvonul rejtekhelyére és táplálkozni alig-alig táplálkozik. Tehát a harcsa kivételével étvágyuk nem, de anyagcseréjük nekik is redukálódik, ami annyit jelent, hogy a zsákmány elfogyasztása, megemésztése pár napig is eltart. Az őszi és téli táplálékszerzés a számukra igen nagy kihívást jelent, hiszen a békés halak, amelyekkel táplálkoznak, összegyűlnek és a vermelő helyekről nem nagyon mozdulnak. Ez a ragadozó halaink élő hallal való horgászatának fő időszaka, ami az idei évben a nagy árvizeknek köszönhetően igen ígéretes, nem lenne meglepetés, ha egyes vizeken rekordmennyiségű hal kerülne horogra. Persze nem törvényszerű,  hogy késő ősszel, télen csak a garadozó halainkra horgászhatunk, a téli keszegezés sem veszett fejsze nyele, mint ahogy ezt már számtalanszor megtapasztalhatta akár az olvasó is.

Őszi csukák „partravetve”.

Különleges csoportot képez a menyhal és a sebes pisztráng. Ők az őszi és téli hónapokban engedelmeskednek a fajfenntartó ösztönüknek, ebben az időszakban szaporodnak. A menyhal november és március között, míg a sebes pisztráng szeptember és február közötti időszakokban ívik. Ezért is vonatkozik a sebes pisztrángra október 1 – december 31. között fogási tilalom, hisz a fogási tilalmaknak az értelműk, hogy a szaporodásra készülő, szaporodó halakat ne zavarjuk meg, biztosítva ezzel a sikeres fejfenntartást. Az ikrák fejlődése a hideg vízben jóval tovább tart, mint a tavaszi, nyári időszakban. Akár 40-80 napig is eltarthat, amíg kifejlődnek. De vajon miért ekkor ívnek ezen halak, mi az a belső mozgatórúgó, ami azt mondja nekik, hogy most kell szaporodnotok. Miért nem csatlakoznak az tavasszal, nyár elején ívó társaikhoz? A természet is tavasszal éled, ő is tudja a rendet, a menyhal és a sebes pisztráng pedig nem? Persze a helyzet nem ennyire egyszerű, ne bagatizáljuk el a dolgot …

A víz lehűl, a halak visszavonulót fújnak, a természet megpihen, az erdő átöltözik, majd elszórja ruháját, ezzel egy időben a nappalok és éjszakák egyensúlya is felborul.

„Az ősz szétszórja végső színeit,
s erdőt éget - sárgán, rőten lobog:
mielőtt meghal e világ - világít.” /Ernst Schönwiese: Ősz, részlet/

A nappalok rövidülnek, az éjszakák meghosszabbodnak. Ennek következtében a fényváltozás is hat halinkra, ez is egy jel számukra, amely az ősz eljövetelét közvetíti.

A színpompa e évszak különlegessége.

További érdekes példát is hozhatunk az őszi átállásra. A viza egyes ívás előtti példányai már ősszel a Dunába (Magyarországon sajnos már nem található meg a folyószabályozás, vízlépcsők következtében), Dnyeperbe, Bugba, Volgába, Urálba, Terekbe, Kurába vonul és ott telel.

Az őszi erdő a maga mindennél szebb atmoszférájával.

Összegezve a leírtakat az ősz eljövetelét számos jel jelzi halaink számára, ami beindítja az ösztönöket és elkezdik a felkészülést az előttük álló időszakra. A természet is átalakul, számos madár elrepül és csak tavasszal tér vissza, mások pedig megérkeznek hozzánk, a vízi növények is eltűnnek, az élővilág is megváltozik. Tavasszal és nyáron az élet jelei nagyon hangsúlyosan nyilvánulnak meg a természetben, de ne feledjük, minden megy tovább, a természet él, az ősz eljövetelével nem hal meg!!

Írta, képek: Jakus Ádám (Halradar horgászportál)

## Copyright @Halradar horgászportál ##

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.