Az úszós horgászat

Az úszós horgászatnál horgunk és a botvég között egy felhajtóerővel rendelkező „kapásjelzőt”(úszót) erősítünk a zsinórra. Hogy a kapás jelzésére alkalmasabb legyen, a zsinórra erősített ólmokkal (melynek tömege rendszerint nem haladja meg az úszó felhajtóerejét) a vízszintre merőleges helyzetbe hozzuk, hogy csak egy kis része, az ún. „jelzővég”, vagy antenna álljon ki a vízből. Az úszó elmozdulásai jelzik számunkra a kapást. Az úszót felerősíthetjük a zsinórra rögzített módon, amikor horgászás közben nem mozdul el a zsinóron, de úgy is, hogy csak egy ütköző segítségével foglalja el helyét bedobás után a vízben(„csúszó úszó”). A rögzített megoldást folyóvízben és általában akkor alkalmazzuk, ha az úszó és a horog közötti távolság, az „ereszték” nem nagyobb, mint a horgászbot hossza. Csúszó úszót vagy botunk hosszát meghaladó vízmélység esetén, vagy akkor használunk, ha a pontos dobás szükséges a horgászat során. Úszós módszerrel a vízoszlop teljes magassága rendelkezésünkre áll, hogy a csalit felkínáljuk.

Az úszó megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy annál több és bátrabb kapásunk lesz, minél kisebb felhajtóerejű jelzővég áll ki a vízből. Így a halnak alig kell erőt kifejtenie, hogy az úszót a víz alá merítse. Nagyobb dobásokhoz azonban olyan úszó szükséges, mely több ólmot bír el, hogy messzebbre dobhassunk. A gyors folyóvíz is szükségessé teszi a nagyobb mennyiségű ólmot, hogy a csali mielőbb a fenék közelébe érhessen, és ott tarthassuk. Akkor választottuk meg helyesen az úszót, ha minden körülményt figyelembe vettünk.

Az úszós horgászat csoportjai: finom úszós, közepes úszós és a nehéz úszós horgászmódszer.

Forrás: A magyar horgászat kézikönyve