Ha szeretnél a Halradar horgászportál társszerkesztője lenni, akkor jelentkezz a rekordlista@gmail.com e-mail címen. Kiből lehet társszerkesztő? Mindnekiből, akinek van ötlete az oldal továbbfejlesztésére, híreket, cikkeket írna a portál számára.
Ha a halat kézbe fogjuk és alaposan megnézzük, akkor a test méretiből, az arányaiból, formájából és más jellegzetességeiből sok fontos következtetést vonhatunk le.
A hal bőre, színe, pikkelye
Kitalálhatjuk, hogy milyen élete volt, milyenek voltak táplálkozási szokásai és lehetőségei. A hal külső adottságai közül a bőrének, pikkelyezettségének, színének döntő szerep jut a hal életében a horgászok számára pedig mindhárom számos információt hordoz.
Egyértelműen megállapíthatjuk életkorát, egészségi állapotát, és még sok más titkot is feltárulhat, amely a hal életében előfordult.
A kültakaró- a bőr színe, vastagsága, épsége- árulkodik a hal életmódjáról, lehetőségeiről, betegségeiről, egész múltjáról.
A kültakaró, amit a hétköznapi életben csak bőrnek mondunk, a halaknál is fontos szervként működik. Olyan szervként, amely összekötő a környezet és a hal teste között. Méghozzá egy olyan speciális szerv, melynek több funkciója van, és egyben lehetővé teszi, hogy a hal nehéz körülmények között is képes legyen alkalmazkodni a kietlen vízi környezethez.
A kültakaró, a bőr elsősorban védi a halat a külső káros hatásoktól. Közben ingerfelfogó szervként is működik. Súrlódást csökkentő szerepe is van.
A hal bőre kétrétegű. A felső hám-, alatta az irharéteg. A hámrétegben több – kevesebb gömbölyű sejt található, mely a nyálkát termeli. E sejtek váladékát érzékeljük, mikor a hal a kezünkben csúszik.
Minél „jobb”b a pikkelyborítás, annál vékonyabb a hám- és nyálkaréteg. A tükörpontynál emiatt vastag e két réteg.
A nyálkaréteg jelentősen csökkenti a testi és a víz közötti súrlódást. Minél kisebb a súrlódás, annál kevesebb izommunka szükséges a mozgáshoz. Ezenkívül bizonyos fokú mechanikai védelmet is biztosít. Ha a nyálkaréteg megsérül vagy nem termelődik, a hal fokozott fertőzésveszélynek van kitéve, mivel a nyálkarétegben vérfehérjék antitestei is megtalálhatók, melyek védik a baktériumoktól, gombáktól. Ha a hal hámrétege mégis megsérül, akkor a fajra jellemző riasztó hatású anyag szabadul fel, mely jelzi fajtársainak, hogy baj van, veszély van.
A hám alatti irharéteg jóval bonyolultabb. Itt már sok hajszálér és idegrost halad minden irányban. Ez a réteg lája el a hámréteget tápanyaggal, itt képződnek a pikkelyek.
Képződésük a kis hal önálló életének kezdetekor, az „elúszáskor” kezdődik. A hal színét adó festéksejtek is itt képződnek, halmozódnak fel.
A hazai fajok nem olyan színesek, mint az akváriumi fajok, melyek többsége a trópusokról származik. A hazai fajoknak is van azért színanyaguk: fekete, barna, sárga és piros színanyagot termelnek. A színezet mindig faji sajátosság.
A színezet nem azért fontos, hogy az embernek legyen miben gyönyörködni, hanem, mert védi a halakat a fénytől, a napsugárzás káros hatásaitól, továbbá segítségével a hal bele tud olvadni környezetébe, így nyújtva számára egy bizonyos fokú védelmet, rejtőzködési lehetőséget.
A harcsa vagy a compó például sötétszürke, így beleolvad a mederfenék sötét tónusába. A víz felső rétegében úszkáló küsz vagy a balin fényesen, ezüstösen csillog-villog, így a hasonlóan csillogó víztükörben maradhat észrevétlen.
A természet a három alapszín anyagából szebbnél szebb színeket „kever ki”, és ráadásként ezt egy anyagcsere termékkel, a guaninnal is bevonja. Ezt a szélhajtó küsznél megcsodálhatjuk.
Érdekes, néha kék meg zöld halakt is megfigyelhetünk, pedig ilyen festékanyaga nincs a halaknak. Ezt struktúraszíneződésnek nevezzük, melyet a fény visszaverődése idéz elő – csak ilyennek látjuk. A fény több fénytörő közegen áthaladva komponenseire bomlik, úgy verődik vissza a test felszínéről, melynek eredményeképp nagyon színes, nagyon szép halat látunk.
Színezésbeli rendellenesség a halaknál nagyon ritkán fordul elő. Néha esetleg megjelenik az albinizmus, amikor a fehéres szín dominál. Vagy az ellentéte a melanizmus, amikor a fekete, sötét színárnyalat az uralkodó. Én egyikkel sem találkoztam még, csak az irodalomban olvastam róla. Általában ivadékkorban, az oldalvonal tájékán megindul a pikkelyképződés. Ezek a pikkelyek általában kicsik és áttetszők. Idővel egyre nagyobbak lesznek, és tetőcserépszerűen fedik be a testet.
A pikkely a hal egész élete során folyamatosan növekszik. Nyáron gyorsan, télen alig. Így alakul ki a koncentrikus növekedési gyűrűk sorozata. A világosak nyáron a sötétek télen. Ennek alapján megállapítható a hal életkora.
A nagy pikkelyű halaknál, mint a ponty, ezt könnyű megfigyelni. De a kis pikkelyű halaknál, pl. compó, menyhal, alig látható. A csukánál, botos kölönténél pedig parányi „bőrkeményedés” jelzi a pikkelyt. A hazai halak zöme azért pikkelyesnek mondható. Két fő típus dominál: a kerek pikkely, mely a pontyféléknél található és jellemzője még a sima felület. A fésűs pikkelyt az apró fogak érdessé teszik. Ilyen van pl. a sügér- és gébfélék testén.
Egyes halfajokra, pl. az ezüstkárászra a fejlett pikkelyek jellemzőek, míg pl. a csíkfélékre az apró, csökevényes pikkelyek. A harcsának vagy a kölöntének nincs is pikkelye. Viszont náluk az irharéteg jóval fejlettebb és nyálkásabb is, amely sok mindentől megvédi őket.
A legtöbb halfaj fejére nem nőnek pikkelyek, kivétel a lápi póc. Kivételes esetben ráhúzódhat az úszókra is, erre a pisztráng a megfelelő példa. A magyar halfaunában a compónak és a csíkféléknek van a legkisebb pikkelye.
Érdekesség, hogy az angolna pikkelye, csak hároméves korában kezd el nőni. A tüskés pikót nem pikkelyek, hanem csontlapocskák védik a külső bántalmaktól. A kecsege testét pedig a pikkelyek helyett öt sorban elhelyezkedő csontvértek védik a külső behatásoktól.
Miután a hal bőrét, pikkelyezettségét megszemléltük, fontos megemlíteni a hal egészségi állapotára utaló néhány küllemi tünetet is.
Ha fokozott nyálkaképződést tapasztalunk, - gondoljunk arra, hogy valamilyen külső élősködő idézi elő, ami nagyon irritálja a halat. Ha kisebb-nagyobb felrakódást látunk a bőrön, az feltételezhetően gombás eredetű betegedést jelezhet. A világosszürke halpenészt szintén gomba okozza. Ennél masszívabb felrakódás akár pontyhimlő is lehet. Jól látható élősködők a halpiócák, haltetvek, melyek folyamatosan gyötrik, gyengítik a halat, és ráadásul sebzésükkel „kaput” nyitva, lehetővé teszik a bejutást a kinti kórokozók számára. Ilyen tüneteknél szakember segítségét kel kérni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hal bőre kétrétegű. A felső hám-, alatta az irharéteg. A hámrétegben több – kevesebb gömbölyű sejt található, mely a nyálkát termeli. E sejtek váladékát érzékeljük, mikor a hal a kezünkben csúszik.
Így alakul ki a koncentrikus növekedési gyűrűk sorozata. A világosak nyáron a sötétek télen. Ennek alapján megállapítható a hal életkora. 
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások