A dévérkeszeg és horgászata

A dévérkeszeg (Abramis brama Linné) hazánkban igen elterjedt hal. Szinte minden folyó- és állóvizünkben megtalálható. Szereti a mély, lassú folyású vizeket, azonban a gyors folyású patakokban nem él meg. Egész Európában őshonos halnak számít, kivételt képez ez alól: Norvégia, az Appennini – félsziget és az Ibériai – félsziget, ezeken a helyeken nem fordul elő. Németül a Brachsen, angolul a bream, franciául a bréme, olaszul pedig az abramide és  comune nevekre „hallgat”.

Mivel hazánk minden tájegységén megfigyelhető e halfaj, így számos népies neve maradt fent az utókor számára, az adott területen élő emberek más és más elnevezéssel illették. Népies nevei: bárdkeszeg, dorozsmás keszeg, lapátkeszeg, lepényhal, péklapát, Szent György keszeg, véres keszeg. Ezek az elnevezések egy-egy tulajdonságára utalnak, amiket a megfigyelések során észleltek. A „dorozsmás” elnevezés a keszeg ivásakor megjelenő dorozsmára, nászkiütésre vonatkozik. Hasonlóan magyarázható a véres keszeg elnevezés is, hiszen a dévér ívásakor, vagy nyári melegben a szákba helyezett példányoknál azt tapasztaljuk, mintha a testük vérezne.

Dévérkeszeg (Abramis brama Linné)

Magas testű halnak számít, testhossza megközelítőleg 2,5 – szerese a magasságának. Szája félig alsóállású és harmonikaszerűen kitolható, hasonlóan a pontyhoz és a compóhoz. Ennek segítségével túrja az iszapos feneket tápláléka után kutatva. Hátúszója magas, farok úszója részarányos és mélyen bemetszett. A fiatal egyedek pikkelyei ezüstszínűek, szinte már – már fehérek. Minél idősebb a példány, annál bronzosabb színezetűvé válik. Háta ólomszürke, oldalai agyagsárgák, hasa fehér és gyöngyházfényű. Úszói szürkék, a végük fekete tónusú.

Egy fiatal, fehéres-ezüstös példány …

és egy „öreg” bronzos egyed.

A halászatban is jelentős szerepet tölt be. Herman Ottó, az 1887-ben megjelent A magyar halászat könyve című munkáságában a következőket jegyezte fel:

„ Keszeg néven a magyar halászság mindég a széles, lapos, ezüstös pénzű halat érti s a sorban a dévér keszeg mindig első helyen vezérkedik; méltán, mert valóban a keszeg jellem legtörzsökösöebb alakja.” – a feljegyzés alapján a magyar halászok a keszegek közül a dévérkeszeget különösen kiemelték, megkülönböztették, ezt tekintették a valódi keszegnek.

Szereti az iszapos, agyagos, hínáros feneket, melyet főleg nyáron keres fel csoportosan. Ekkor az apró növények és vízi állatok (férgek, alsóbbrendű rákok, vízi rovarok, apró csigák) a túrás eredményei. Természetes tápláléka ezen felül még az árvaszúnyog lárvája, melyet szintén a fenékről csipeget. E miatt, horgászata során a legeredményesebb csali az árvaszúnyog lárvája (tűzőszúnyog), ha erre sem kap, akkor szinte feleslegessé válik a más csalikkal való becserkészése. A mély részek tartásain különös módon egy élettéren tartózkodik a süllővel.

Három – négy éves korában válik ivaréretté. Májustól júniusig ívik. Testén ebben az időszakban megjelennek a dorozsmák, nászkiütések. Ekkor nagy csapatokban keresik fel a növényzettel benőtt partmenti vizeket, hogy az ősi ösztönüknek eleget tegyenek. Szaporodásuk előtt, a téli életciklusból kikerülve étvágya rohamosan nő. Próbálja szaporodásra képes állapotba hozni magát, ebben az időszakban a legnagyobb a fehérjeigénye. A nőstények 50.000 – 100.000 közötti ikrát raknak le. Az ikrából kikelő ivadék három-négy nap alatt válik zsenge ivadékká.

Dorozsmás, nászkiütéses, szaporodó dévér.

Növekedése lassú, a vízterület és az életfeltételek is nagyban befolyásolják. Hazánkban az 1-2 kg-os példányok viszonylag ritkák, azonban 1998-ban horogra akadt egy 5,7 kg súlyú példány is. 2010-ben a hivatalos rekordlista adatai szerint a legnagyobb egyed 3,63 kg volt. Külföldön, különösen Írországban és Észak – Európában jóval nagyobbra is megnő. Ezeken a részeken a 6-8 kg-os dévérek sem mennek ritkaságszámba.

A dévérkeszeg horgászatánál kizárólag a finomszerelékes technikák jöhetnek szóba, hiszen haza méretei nem igényelnek erős felszerelést. A spiccbot, rakósbot, feeder és a picker, a lágy matchbotok alkalmasak horgászatukra.

Spiccbotok közül az 5 m-től hosszabb pálcákkal érdemes próbálkozni. Ezekkel már elérhetjük azokat a partmenti vizeket, ahol előfordul. Általános vita tárgya, mióta a rakós botok megjelentek, hogy a spiccbotot begumizzuk vagy ne. Bizonyos esetekben jól jön, ha a keszegezésre szánt spiccbotunkat begumizzuk, hiszen a keszeg lágy szája miatt a bevágást követően folyton leakadhat, ha a botunk nem elég lágy, ekkor a gumi meglehetősen sokat segít. A másik érv, ami a gumizás mellett szólhat, hogy a keszeges etetésre egy idő után odaállhat a ponty is, melyet a végletekig finomított keszeges, gumizás nélküli cájggal sokszor képtelenek vagyunk megfogni. Szemünk előtt látjuk a pillanatot, amikor az addig folyamatosan érkező keszegkapások elmaradnak és a felszínre túrás nyomai érkeznek, melyek szinte biztos jelei a ponty vagy pontyok megérkezésének. De ha keszegezni megyünk, akkor maradjunk a keszegező felszerelésnél, pontyozni pedig erősebb összeállítással induljunk, a kettő között jó célt szolgálhat a begumizott spiccbotunk.

A horog megválasztása függ a csalitól. Tűzőszúnyog esetén a kisebb horgokat kell előnyben részesítenünk, a 18-as, 20-as horgok, bizonyos esetekben a 16-os vékonyhúsú horgok használata javasolt. A tűzőszúnyogot mindig a „fekete” végénél szúrjuk át, nem kell felfűzni, csak óvatosan átszúrjuk, ügyelve arra, hogy a testfolyadéka ne folyjék ki. Tűzőszúnyogot már minden nagyobb horgászboltban kaphatunk, vásárlás előtt érdemes rendelni, mert a nehéz eltartása miatt nem minden horgászbolt tart készleten. Újságpapírba csomagolva, „levelekként” juthatunk hozzá. Egy – két levél elegendő egy egész napos horgászatra. A tűzőszúnyognak alapvetően a csalizás szempontjából két fajtája van. A horogra tűzhető nagyobb méretű és az etetésre szánt etetőszúnyog. Az etetőszúnyogot fél kilós kiszerelésekben, szintén nedves újságpapírba csomagolva vásárolhatjuk meg kedvenc horgászboltunkban. Etetőszúnyogot az etetőanyagba keverve vagy löszbe keverve juttathatjuk be a horgászhelyre. Etetőszúnyogot a felhasználás előtt szét kell választani, melyhez púderfinomságú por felel meg, kapható külön szúnyogszétválasztó por is, de a nagyon apró szemű lösz is alkalmas a feladatra, mely pénztárcakímélő is egyben. Ha az etetőanyaggal való bejuttatást válasszuk, akkor csak közvetlen előtte tegyük bele, mert az etetőanyagban található különböző kémia összetevők (színezék, ízesítők) miatt elpusztulhatnak. A tűző- és etetőszúnyogot is egyaránt árnyékban tároljuk és állandóan gondoskodjunk az újságpapír nedvességéről.

A tűző …

és etető szúnyog.

Csaliként ha csontkukacot alkalmazunk, akkor a 18-16-os, akár a 14-es horgok is szóba jöhetnek. Ha az étvágyuk kellő mértékű, akkor 4-5 szemet is feltehetünk, más esetekben az 1-2 szem is elegendő. Különösen jó csali a csontkukac apró, piros változata, a pinki, ebből 16-os horogra 1-2 szemet tűzve kellemes élményeink lehetnek.  A horog után következhet a megfelelő átmérőjű előke és főzsinór kiválasztása. Általánosságban az adatok: előkeként a 0,10 – 0,12 mm átmérőjű, míg főzsinórként a 0,12 – 0,14 mm átmérőjűek ajánlhatóak. Ezektől felfelé nem nagyon érdemes eltérni, azonban finomítani lehet, sőt, ha begumizott spiccbottal rendelkezünk, akkor kell is, egy-két mérettel. Úszónk mérete legyen 0,5 – 2 gr között állóvíz esetében. Folyóvízen a külön erre a célra gyártott, a folyásirányba beálló úszókat alkalmazzuk.

További csaliként még nagyon eredményes a vékony trágyagiliszta, érdemes megpróbálkozni még a következőkkel: kennyérrózsa (nyáron), tejes kukorica, főtt búza (nyáron), különböző tészta alapú csalik, esetenként a pufik. Etetőanyagba vághatunk gilisztát, mely fogóságát nagyban javítja (ezt csak akkor, ha az adott víz törpeharcsában nem gazdag), emellett a adhatunk hozzá etetőszúnyogot, pinkit, csontit, főtt búzát, kukoricapogácsát. Főleg a tavaszi időszakban kell nagymennyiségű élő anyagot alkalmazni, mint etetőanyag, mert ilyenkor a szaporodásra készülő halaknak különösen nagy a fehérje és egyben táplálékigényük. A csontit nem csak etetőanyagba keverhetjük, hanem a horgászboltokban kapható ún. csontiragasztóval (ez egy fehér por) összeragaszthatjuk gombócnyi nagyságúakra és így juttatjuk be. Folyóvízen kaviccsal együtt ragasszuk, hogy a sodrás ne vigye el és pontosan tudjuk bejuttatni horgászhelyünkre. A másik bejuttatási módja, a csúzlival való belövés, melyet 15 m környékéig elég pontosan végezhetünk, külön erre a célra alkalmas csúzlikkal, azonban ha a távolság nagyobb, akkor az etetőanyag gombócok belövésére alkalmas csúzlival jutassuk be az előre megragasztott csontkukacokat.

Csonti lövésére alkalmas csúzli.

Milyen etetőanyagot válasszunk? Alapszabály, hogy a lehűlő és melegedő vizekben a sötétebb tónusokat kell alkalmazni, míg az igazi tavasz beköszöntével, ahogyan a víz hőmérséklete már nem az intenzíven melegedő szakaszban van, válthatunk az egyre világosabb színű etetőanyagokra. Az édes, fahéjas, vaníliás ízeket alkalmazzuk elsősorban. Számomra a legjobban bevált keszegező etetőanyagok a következők: Maros Mix XXL Dévér, Timár Mix Dévér Extra, Maros Mix Extra keszeg, Timár Mix Dévér Mix. Költségtérítő megoldás, ha a Maros Mix XXL Dévért és a Maros Mix Extra keszeget vagy pörköltet vegyítjük egymással, fogóságában számottevő változást nem tapasztaltam. /természetesen minden egyéb márka megfelelő lehet, csak iránymutatást próbáltam adni a konkrét termékek megnevezésével/ Az etetőanyaghoz aromákat is adhatunk, a bream feliratúakat keressük, de óvatosan bánjunk ezekkel, mindig olvassuk el a megfelelő adagolási arányt.

A rakós botos horgászattal igazán szórakoztatóan tudunk dévérezni. Előnye, hogy a szerelékünket egy helyben tudjuk tartani. A választott gumi legyen lágy 0,8 – 1 mm átmérőjű. A horog 20-18-16-os méretű, a csaliknak megfelelően. Az előke 0,10 – 0,11 mm, a főzsinór pedig 0,12 – 0, 14 mm átmérőjű. Az úszó ideális mérete: 0,4 - 1 – 1,5 gr. Folyóvízen a külön erre a célra gyártott, a folyásirányba beálló úszókat alkalmazzuk.

A picker és feederbotos horgászat is hasonlóan alakul az előzőekhez. A horog mérete itt már egy-két mérettel nő, 16-14-es az előke 0,12-0,14 mm a főzsinór pedig 0,14 – 0,16 és akár 0,18-as is lehet. Feeder botnál (ezen belül is a light, medium típusok) a legérzékenyebb (light) spiccet részesítsük előnyben, de még a közepes (medium) spicc is megfelelhet az évszaknak, horgászati sajátosságoknak megfelelően. Alkalmazhatunk különös kialakítású etetőkosarat, melyből a csontik ki tudnak mászni, vagy a hagyományos feederes etetőkosárral is be lehet juttatni a csontit, ha az eljár teszünk kevés etetőanyagot, majd megtöltjük csontival és a tetejét szintén etetőanyaggal zárjuk le.

A horog, előke, főzsinór a matchbot vonatkozásában sem alakul másként. A 16-14-es horog, 0,10 – 0,12 – 0,14-es előke, 0,12 – 0,14 – 0,16-os főzsinór alkalmazása megfelelő. Használhatunk fixen rögzített úszót vagy wagglert is. Az úszó mérete a horgászandó távolság és a természeti sajátosságok függvényében változik. Használjunk a 6-12 gramm közötti tartományba eső darabokat, de ezektől is el lehet térni, a nyugodt víz avagy a viharos erejű szél által fodrozott hullámok minden szabályszerűséget átírnak.

Ha már a felszerelésünk összeállt, akkor ejtsünk néhány szót, hogy mit tegyünk a vízpartra való megérkezéskor.  Nulladik lépés a horgszhelyen a szemét összeszedése, hiszen a törvény értelmében szemetes parton horgászni TLOS! Első lépésként az etetőanyagot készítsük elő. Fontos, hogy a megfelelő homogenitás elérése miatt azt törjük át apró lyukú rostán. Lehet akármilyen jó etetőanyagunk, ha a bekeverése rosszul történt meg, akkor az a fogósságát is visszavágja. Ha ezt megtettük, akkor következhet a fenék megmérése. Külön erre a célra kaphatók eszközök a horgászboltokban, száz forintos egységártól kezdődnek, a legolcsóbb a fenékmérő névre hallgató darab, melynek a tetején egy lyukon átfűzzük a horgot, majd az aljába a parafa részbe beleszúrjuk óvatosan. Másik eszköz fenék mérésére a „csiptetős béka”. A fenék mérése nem csak azért fontos, hogy a megfelelő mélységbe állítsuk az eresztéket, hanem így az akadókat is ki tudjuk tapogatni, fel tudjuk mérni az előttünk lévő horgászhely sajátos fenékviszonyait. Ezt követően kezdődhet a horgászat, a halak becserkészése. Minden esetben csak annyi halat vigyünk el, amennyire szükségünk van és a Catch & Release szemlélet mindig legyen ott a tudatunkban!

Írta: Jakus Ádám
Képek: www.google.com
Felhasznált irodalom:
Herman Ottó – A magyar halászat kézikönyve (Homonkai kiadó, 2008)
Ferenczy Dénes – A magyar horgászat kézikönyve (Fish könyvkiadó, 2003)
Pénzes Bethen – Halaink (Osiris kiadó, 2004)

Csatlakozz a Halradar horgászportálhoz a Facebookon: http://www.facebook.com/pages/Halradar-horgaszportal/132248163451938

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.