Júniusi feederezés

Nagyon meleg fülledt idő volt, az időjárás másnapra komoly zivatarokat említett, gondoltam teszek egy próbát és hátha sikerül pontyot fognom. A hely kiválasztása ismét a Szamos folyóra esett. Egyrészt közel van hozzám, másrészt jobban ismerem a helyeket mint pl. a Tiszán. Ezúttal egy mélyebb vizű részt kerestem mert ha mást nem de talán márnát foghatok. Délután érkeztem a folyópartra, de egy kis meglepetés fogadott amikor megérkeztem. Pezsdült a víz. Arra gondoltam ez nagyon jó jel mert ilyenkor minden hal sokkal intenzívebben táplálkozik.

A horgászhelyem.

Az etetőanyag egy részét saját magam készítettem, gondoltam tesztelek is egy kicsit. Az ízesítéshez a Haldorádó Sajtos Bajszos aromát hoztam magammal, amely már számtalanszor bizonyította fogósságát. Nekem ez az aroma vált be eddig a legjobban.

Etetőanyag választásom  a haldorádó nagy ponty etetőanyagra esett. Színe kellően sötét ahhoz hogy tökéletes legyen egy igazi folyóvízi pecához. Rostán áttörve pedig tartalmaz még mindenféle „ ínyencséget” a halak számára. Az illata pedig nagyon kellemes. Hogy még tökéletesebb legyen egy doboz csemegekukoricát és Sajtos bajszos aromát kevertem hozzá. Remélem fogós lesz. A másik etetőanyag amelyet én készítettem az egy doboz csemegekukoricából, két kg kukoricadarából, és vakondtúrásból állt. Ezzel fogom végezni az alapozó etetést.

Megöntözzük egy kis finomsággal.

Etetőanyag bekeverés előtt ...

Elkészült az igazi folyóvízi etetőanyagom.

Szép világos színe van vakondtúrás nélkül. De ha a nehezítőanyagot is hozzákeverjük akkor pontosan az a színt éri el amilyennek lennie kell.

Mi szem szájnak ingere, legalábbis remélem.

Alapozó etetésnek a házilag készült etetőanyagot használtam, a kosárba pedig a haldorádó Nagy ponty etetőanyagot töltöttem. Etetőanyag a vízben, kezdődhet a horgászat.

A Változatosság kedvéért ismét feederbottal horgásztam. Csalinak gilisztát, csemegekukoricát, és csontkukacot használtam. A csemegekukoricát egy éve felöntöttem Sajtos bajszos aromával, hogy magába szívja az aromát. Kezdetnek az egyik horogra csontkukacot tűztem, az erősebb feede végszerelékének horgásza pedig gilisztát. Bízok benne hogy valamelyik csali ízleni fog a környék halainak.

Erre vártam, végre horgászok.

Az első kapásra nem sokat kellett várni. A csontkukac úgy látszik most fogósabb lesz. A tettes nem volt egy nagy teremtmény de legalább már halat is fogtam. Most már van remény.

Az első jelentkező a csonticsokorra.

Egy rövidke idő elteltével megint kapásom volt ismét a csonticsokorra de sajnos nem sikerült „elkapnom” a tettest. De ha már kapás van az már egy fél siker. Ismét megtöltöttem az etetőkosarat, és repült a szerelék a vízbe. Legalább egy fél óra telt el de a spiccek még mindig mozdulatlanok voltak. A csonticsokor mellé tűztem még egy szem sajtaromába áztatott csemegekukoricát és úgy dobtam vissza. Talán tíz perc telt el amikor egy erőteljes bothúzós kapást jelzett a spicc. Éreztem hogy nem valami keszegféle lesz a horgomon, tipikus márnakapás volt. A halat ezúttal sikerült megfogni de méreten aluli volt, de azért mégis örültem neki. Gyors fotózás és ment is vissza a folyóba hiszen nem csak fogni, de visszaengedni is jó a halat.

Márna a szákban, de ez a fogság  csak a fotózás ideéig tart.

Alig engedtem vissza a Márnát, a másik botom spicce is óvatos kapást jelzett. Most oda kell figyelnem, nem szabad elrontanom a kapást. Sikeresen figyeltem mert ellenállást éreztem a zsinór végén. Tudtam hogy nem lesz nagy hal de legalább ő is jöhet egy fotóra.

Dolgozik a lágy feederbotom, de sajnos az „ellenfél” nem valami méretes.

Már Fárad a kis bagolykeszeg.

Lefotóztam ezt a halat is, hadd gyűljenek a képek. A folyó pezsdüléséből már csak azt vettem észre hogy egyre magasabb a vízállás. A lábam már kezdett beleérni a vízbe ahol ültem, pedig még amikor lejöttem még száraz volt.

Árad a Szamos, kis idő alatt is elég sokat emelkedett a vízállás.

A halak kapókedve folyamatosan elkezdett csökkenni, a víz is egyre magasabban volt, egyre több faág gally úszott a víz tetején. Nagyon sajnáltam hogy így alakult ez a rövid kis horgászat, de így sem panaszkodok. A haldorádó Nagy ponty etetőanyag, és a Sajtaroma azért segített hogy halat fogjak. Lassan összepakoltam a horgászbotokat, és elindultam hazafelé. Útközben egy nagyon megdöbbentő szörnyű látvány fogadott.

Sajnos ez a harcsa a rabsicik áldozata lett.

Mit keres egy nyolc kg közötti harcsa a lekaszált fűben, szájában egy madzaggal?
A válasz egyszerű. Az orvhorgászok áldozata lett. Sajnos ilyen látványra is fel kell készülni néha. Amíg a rabsicok szabadon horgásznak engedély nélkül, addig ezek a halak a konyhán végzik. Vigyázzunk a halakra hogy még sok örömöt, és meglepetést okozzanak nekünk megszállott horgászoknak.

Írta: Szmolenszki Tamás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.